Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.03.29.
- FT: a nemzeti külön utak csak felnyitják a sorompót a kínai nyomulás előtt.
- Netanjahu a mai populizmus prototípusa, aki messze megelőzte korát, de hogy hatalmon maradhat-e, az érettségi vizsga a demokrácia számára.
FT
A vezércikk azt ajánlja az uniós tagállamoknak, hogy egységesek lépjenek fel Kínával szemben, mert nem sokat tudnak elérni, ha mindenekelőtt a saját érdekeiket erőltetik. Az ázsiai ország persze rendkívül fontos gazdasági partner az EU számára, de egyben kiemelkedő vetélytárs is. A szervezet által a minap elfogadott „stratégiai kitekintés” először mondja ki, hogy Pedig módszeres rivális, amely alternatív kormányzási modelleket támogat és verseng Európával a technológiai vezetésért zajló küzdelemben. Az integráció magas rangú tisztségviselői és a nagy cégek egyaránt boldogtalanok, amiért csak korlátozottan jutnak be a kínai piacra, illetve a kínai állami vállalatok agresszív és tisztességtelen gyakorlata láttán. Vagyis rendkívül fontos tényezőről van szó, ám annak értékrendje és magatartása aláássa a szabályokra épülő nemzetközi rendszert.
A mai Kína odahaza elnyomóbbá vált, külföldön pedig még erőszakosabb. Az EU vezetői aggódnak, hogy a selyemút-program az ország erejét hivatott megerősíteni, beleértve kis és nagy európai államokat. Félnek, hogy az unió külpolitikájának gyengesége a Peking „oszd meg és uralkodj” taktikájának kezére játszik. Meg az a gond is felmerült, hogy Európa beszorul az USA és a kínaiak közé. Ám nem sokat tud tenni, ha a nemzeti kormányok jelentős számban elfogadják a közvetlen kínai befektetéseket, vagy jelentősen támogatják az ázsiai nagyhatalomnak szánt kivitelt. Bűnös, aki a saját érdekeit helyezi előtérbe: a görögök, magyarok, csehek, olaszok, franciák, németek. Az uniónak nagyobb egységet kell tanúsítania. Ha a világ egyik vezetője akar lenni, akkor stratégiaibb megközelítést kell alkalmaznia, nem szabad hagynia, hogy megosszák. A nagyobb tagoknak át kell venniük az irányítást.
FAZ
A lap úgy látja, hogy a Frontex ügyében megfigyelhető huzavona példaszerűen illusztrálja: kudarcot vallott az unió menedékpolitikájának reformja. Pedig állítólag az egyik legfontosabb témáról, a külső határok védelméről van szó. Ennek ellenére csak 2027-re töltik fel 10 ezer emberrel a határőrizeti erőket, mert jó pár tagállamnak túl gyors volt a Bizottság által javasolt tempó. Így most az embercsempészek nyugodtak lehetnek, mert van idejük, hogy kidolgozzák a megfelelő üzleti modellt. Ráadásul a mostani döntés nem ér semmit, ha nem határozzák meg, hogy mi legyen a menedékérőkkel. Ki az illetékes, hová küldjék ezeket az embereket? Nagyon igaza van Macronnak, aki kijelentette: ha valaki fenn akarja tartani a szabad mozgást, mint Magyarország és Lengyelország is, akkor az nem vonhatja ki magát állandóan a közös felelősségből, ha a migránsok befogadásáról van szó.
Independent
Az újság szégyen-gyalázatnak tartja, hogy az EU leállítja a Földközi-tengeren a Sophia-műveletet, noha az idáig csaknem 50 ezer embert mentett meg a vízbefulladástól. A döntő csapást azt mérte rá, hogy Olaszországban hatalomra került a karizmatikus, ám rendkívül veszedelmes Salvini, illetve az újfasiszta kormány. Így maradt a program beszüntetése, ahelyett, hogy a tagállamok megállapodtak volna: megosztják a költségeket, együtt dolgozzák fel a kérelmeket, illetve elosztják a befogadott menekülteket. Csakhogy a szélsőjobbos olasz vezetés egyértelművé tette, hogy nem fogad be senkit. Ily módon megpecsételődött a Sophia sorsa. A fájdalmasan kicsi és rosszul felszerelt líbiai partvédelemre marad a feladat, hogy védje az unió hatalmas déli határait.
Pedig minden nemzetnek jogi és erkölcsi kötelessége, hogy kimentse a tengeren bajbajutott embereket. A Sophia látványosan jelenítette meg az európai egységet, egyben hatékony módszer volt a példátlan menekültválság kezelésére. A többieknek azután segíteniük kellett volna a déli államoknak, ám erre csak a németek és a svédek voltak hajlandóak, a magyarok, lengyelek és csehek egyszerűen visszautasították még az igen minimális kvótát is. De nem tündököltek a franciák sem. A Sophiával Európa a legjobb arcát mutatta. Hogy kudarcot vallott, azért leginkább az ingatag olasz vezetés a felelős. De az is tény, hogy az EU rosszul kezelte a válságot, azaz itt mutatkozott a leggyengébbnek és a legönzőbbnek...
FT
A vezércikk azt ajánlja az uniós tagállamoknak, hogy egységesek lépjenek fel Kínával szemben, mert nem sokat tudnak elérni, ha mindenekelőtt a saját érdekeiket erőltetik. Az ázsiai ország persze rendkívül fontos gazdasági partner az EU számára, de egyben kiemelkedő vetélytárs is. A szervezet által a minap elfogadott „stratégiai kitekintés” először mondja ki, hogy Pedig módszeres rivális, amely alternatív kormányzási modelleket támogat és verseng Európával a technológiai vezetésért zajló küzdelemben. Az integráció magas rangú tisztségviselői és a nagy cégek egyaránt boldogtalanok, amiért csak korlátozottan jutnak be a kínai piacra, illetve a kínai állami vállalatok agresszív és tisztességtelen gyakorlata láttán. Vagyis rendkívül fontos tényezőről van szó, ám annak értékrendje és magatartása aláássa a szabályokra épülő nemzetközi rendszert.
A mai Kína odahaza elnyomóbbá vált, külföldön pedig még erőszakosabb. Az EU vezetői aggódnak, hogy a selyemút-program az ország erejét hivatott megerősíteni, beleértve kis és nagy európai államokat. Félnek, hogy az unió külpolitikájának gyengesége a Peking „oszd meg és uralkodj” taktikájának kezére játszik. Meg az a gond is felmerült, hogy Európa beszorul az USA és a kínaiak közé. Ám nem sokat tud tenni, ha a nemzeti kormányok jelentős számban elfogadják a közvetlen kínai befektetéseket, vagy jelentősen támogatják az ázsiai nagyhatalomnak szánt kivitelt. Bűnös, aki a saját érdekeit helyezi előtérbe: a görögök, magyarok, csehek, olaszok, franciák, németek. Az uniónak nagyobb egységet kell tanúsítania. Ha a világ egyik vezetője akar lenni, akkor stratégiaibb megközelítést kell alkalmaznia, nem szabad hagynia, hogy megosszák. A nagyobb tagoknak át kell venniük az irányítást.
FAZ
A lap úgy látja, hogy a Frontex ügyében megfigyelhető huzavona példaszerűen illusztrálja: kudarcot vallott az unió menedékpolitikájának reformja. Pedig állítólag az egyik legfontosabb témáról, a külső határok védelméről van szó. Ennek ellenére csak 2027-re töltik fel 10 ezer emberrel a határőrizeti erőket, mert jó pár tagállamnak túl gyors volt a Bizottság által javasolt tempó. Így most az embercsempészek nyugodtak lehetnek, mert van idejük, hogy kidolgozzák a megfelelő üzleti modellt. Ráadásul a mostani döntés nem ér semmit, ha nem határozzák meg, hogy mi legyen a menedékérőkkel. Ki az illetékes, hová küldjék ezeket az embereket? Nagyon igaza van Macronnak, aki kijelentette: ha valaki fenn akarja tartani a szabad mozgást, mint Magyarország és Lengyelország is, akkor az nem vonhatja ki magát állandóan a közös felelősségből, ha a migránsok befogadásáról van szó.
Independent
Az újság szégyen-gyalázatnak tartja, hogy az EU leállítja a Földközi-tengeren a Sophia-műveletet, noha az idáig csaknem 50 ezer embert mentett meg a vízbefulladástól. A döntő csapást azt mérte rá, hogy Olaszországban hatalomra került a karizmatikus, ám rendkívül veszedelmes Salvini, illetve az újfasiszta kormány. Így maradt a program beszüntetése, ahelyett, hogy a tagállamok megállapodtak volna: megosztják a költségeket, együtt dolgozzák fel a kérelmeket, illetve elosztják a befogadott menekülteket. Csakhogy a szélsőjobbos olasz vezetés egyértelművé tette, hogy nem fogad be senkit. Ily módon megpecsételődött a Sophia sorsa. A fájdalmasan kicsi és rosszul felszerelt líbiai partvédelemre marad a feladat, hogy védje az unió hatalmas déli határait.
Pedig minden nemzetnek jogi és erkölcsi kötelessége, hogy kimentse a tengeren bajbajutott embereket. A Sophia látványosan jelenítette meg az európai egységet, egyben hatékony módszer volt a példátlan menekültválság kezelésére. A többieknek azután segíteniük kellett volna a déli államoknak, ám erre csak a németek és a svédek voltak hajlandóak, a magyarok, lengyelek és csehek egyszerűen visszautasították még az igen minimális kvótát is. De nem tündököltek a franciák sem. A Sophiával Európa a legjobb arcát mutatta. Hogy kudarcot vallott, azért leginkább az ingatag olasz vezetés a felelős. De az is tény, hogy az EU rosszul kezelte a válságot, azaz itt mutatkozott a leggyengébbnek és a legönzőbbnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.