Szerző: SZENTGYÖRGYI RITA
2019.03.09.
„Nehéz eset vagyok, állandóan bajom van magammal” – mutat rá önkritikus alkatára a Katona József Színház Fekete Tiborként született, 47 éves művésze. Azonos nevű kecskeméti színészkollégája miatt változtatta meg a nevét, és vette fel a MÁV járműjavítójában művezető, fiatalon elhunyt édesapja keresztnevét. Édesanyja egy szombathelyi textilgyárban volt munkaügyi előadó. „Nyugodt, szép gyerekkorom volt, hálás vagyok a sorsnak, hogy vidéken nőttem fel.” Szolid, csendes, szófogadó, jó tanuló fiúként a gimnáziumban kapott rá a költészetre. „A versmondó stúdióval esküvőkön, halottak napján a ravatalozónál is felléptünk.” A helyi amatőr színjátszó csoportban bontogatta színészi szárnyait, miközben 16 évesen Ki mit tud?-ot nyert versmondó kategóriában.
Egyévi veszprémi segédszínészkedés után másodszorra vették fel a színművészetire. „Álmaim netovábbja volt, hogy a Katona József Színházba kerüljek” – ami az Új Színházban töltött gyakorlat után meg is valósult. Számos karakterszerep után Az idióta Miskin hercege indította el a tépelődő értelmiségi karakterek útján, hét évig játszotta az Ivanov címszerepét. „Mostanában bűnözők, gengszterek, gonoszok szerepei találnak meg”, mint a Hóhérok kocsmárosa, Az ügy korrupt csinovnyikja, a Chicago celebgyártó ügyvédje, az Alvilág tévésorozat sima képű maffiózója. Időnként a zenés műfajban is megmártózott, például a Római vakációban, de a versekhez sem maradt hűtlen: 2010-ben debütált a Katona Sufnijában a profán szertartássá emelt Weöres-estjével, a Mennyekbe vágtató prolibusszal.
Kikapcsolódás és hobbi gyanánt kapál, fákat metsz, gazt gyomlál Nógrád megyei vidéki házában. Párjával és két kutyájával egy pesti lakásban él."
HVG: A színházi védettségén kívül kevéssé találja fel magát a hétköznapokban?
Fekete Ernő: Manapság már jobban eltéblábolok az életben, mint fiatalabb koromban. Hosszú évekig idegennek, bizonytalannak, ismeretlennek számított a külvilág. A színház a második, sokszor inkább az első otthonom. Emlékszem, fiatal színészként az egyik improvizációs fellépés utáni izgalmamban nem hazamentem, hanem bemenekültem a Katonába.
HVG: A védjegyévé váltak a lecsúszott orosz hercegek, önmarcangoló, szorongó értelmiségiek. Ezért kérte az igazgatóját, hogy kevesebb hasonló szerepet kapjon?
F. E.: Volt egy év, amikor azt éreztem, hogy szívesen csinálnék mást is, mint furcsán kívülálló, okos figurákat. Akkor kaptam a Háztűznéző Padkaljoszinját és a Hóhérokban az igazi tahó hajdani főhóhért, aki visszasírja azokat az időket, amikor embereket akasztott. Gothár Péter rendező azt kérte tőlünk, hogy találjunk a kocsmatöltelék-szerepekhez beszédformát. Vas megyei lévén, nekem a gyerekkorom hallott hanganyaga jött be. Kimondottan élvezem, hogy kicsit otthonian beszélhetek.
HVG: Kivette a részét a Katona történelmi és aktuális társadalmi traumákat feldolgozó előadásaiból a Cigányoktól a Vörösön át Az Olaszliszkaiig. Hisz abban, hogy a színház átütheti a közöny falát?
F. E.: Nem hiszek abban, hogy egy előadás bármit is formálhat a társadalmon. Megszámlálható ember úri passziója a színház, ők szeretnek rácsodálkozni magukra, meghatódni, nevetni, közösségi élményhez jutni, társadalmi és emberi problémák boncolgatásában részt venni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.