Szerző: TAMÁS RÓBERT
2019.03.10.
...Végtelen nagy öröm az az én lelkemnek, hogy a magyarországi cigányok szépen haladnak a nyomorból és tanulatlanságból kifelé vezető úton. Jó látni azokat a boldog kis arcokat a különféle kulturális rendezvényeken, a külön nekik létrehozott oktatási és felzárkóztatási programokon. Ma már szerencsére Magyarországon elő nem fordulhat, hogy valaki azért kerüljön hátrányba az élet bármely területén, mert cigánynak született.
Már nem kell például L. Ritók Nórának és munkatársainak azzal szembesülniük, hogy a tehetséges, igyekvő cigány gyerekek, akiket ők éveken át óvtak és neveltek, az iskola végeztével visszazuhannak a semmibe. Ma már nem kell egyetlen cigánylánynak sem választania, hogy 16 éves korban férjhez megy és sorra szüli a gyerekeket, vagy a testét árulja a betevőért.
Már nem kell a Szocsomának gyógyszert osztani a cigánytelepen, mert a rákbeteg apa vagy anya üvölt a fájdalomtól, de kimerült a keret és csak napok múlva tudnának ismét gyógyszerhez jutni. De a betegség nem várja meg a számla feltöltését, hanem éget és fáj. Ezért nem pénzt, nem ételt, nem ruhát kérnek ezek a családok. Ők megvannak kenyéren és krumplin, csak ne szenvedjen annyira a beteg. Gyógyszer kell. Fájdalomcsillapító. Mindegy milyen, csak egy kis enyhülést hozzon.
Már nem kell a Tassznak harcolnia a családból kitépett gyerekekért. Mert Magyarországon az nem fordulhat elő, hogy azért vegyenek el gyereket az anyjától, mert szűkösen élnek. Sőt, amelyik cigány és nem cigány szorgalmas, az képes előrébb jutni, ki tud törni akár a generációk óta hurcolt létből, akár a frissen megélt nincstelenségből. Bármelyik kis faluban születő gyereknek megadatik a lehetőség a továbbtanulásra, a munkára. Nem kell a polgármester kegyeit keresni, nem kell közmunkáért ácsingózni.
Ma már a cigány gyerekek éppen úgy eljutnak az érettségéiig vagy akár a diplomáig, mint azok, akik négy falusi ház árának megfelelő összegbe kerülő terepjáróban szarják tele a pelenkát. Útjelzőnek, hazafelé a nyaralásból. Nálunk már minden rendben van, mert az ország vezetése megértette, hogy a cigány gyerek éppen olyan érték mint az, aki a Pasa parkban látta meg a napvilágot. Azt is tudja a kormány, hogy lépésről lépésre haladva lehet ezt az értéket megmenteni, ezért nem csak az ő oktatására fordít komoly figyelmet, hanem a szülei, nagyszülei oktatására és szemléletváltására is.
Szerencsére Magyarországon már nem megy csodaszámba, ha cigány orvost, pedagógust, egyetemi tanárt, tolmácsot, óvónőt, taxisofőrt lát az ember. Annyira természetes, hogy nem is érti senki, miért kellene ezen meglepődni. Mi itt már tudjuk, hogy éppen annyit ér és éppen annyira képes cigány és nem cigány. Azóta tudjuk, mióta a sikeres kormányzati programoknak köszönhetően sikerült felszámolni a nyomort, a nyomorból fakadó bűnözést. Nincs már előítélet, nincs szegregáció sem.
Ideje a külföldön élő cigányok felé fordulni. Ha itt sikerült, ott is menni fog. Ha máshogy nem, Farkas Flórián segítségével egészen biztosan.
Már nem kell például L. Ritók Nórának és munkatársainak azzal szembesülniük, hogy a tehetséges, igyekvő cigány gyerekek, akiket ők éveken át óvtak és neveltek, az iskola végeztével visszazuhannak a semmibe. Ma már nem kell egyetlen cigánylánynak sem választania, hogy 16 éves korban férjhez megy és sorra szüli a gyerekeket, vagy a testét árulja a betevőért.
Már nem kell a Szocsomának gyógyszert osztani a cigánytelepen, mert a rákbeteg apa vagy anya üvölt a fájdalomtól, de kimerült a keret és csak napok múlva tudnának ismét gyógyszerhez jutni. De a betegség nem várja meg a számla feltöltését, hanem éget és fáj. Ezért nem pénzt, nem ételt, nem ruhát kérnek ezek a családok. Ők megvannak kenyéren és krumplin, csak ne szenvedjen annyira a beteg. Gyógyszer kell. Fájdalomcsillapító. Mindegy milyen, csak egy kis enyhülést hozzon.
Már nem kell a Tassznak harcolnia a családból kitépett gyerekekért. Mert Magyarországon az nem fordulhat elő, hogy azért vegyenek el gyereket az anyjától, mert szűkösen élnek. Sőt, amelyik cigány és nem cigány szorgalmas, az képes előrébb jutni, ki tud törni akár a generációk óta hurcolt létből, akár a frissen megélt nincstelenségből. Bármelyik kis faluban születő gyereknek megadatik a lehetőség a továbbtanulásra, a munkára. Nem kell a polgármester kegyeit keresni, nem kell közmunkáért ácsingózni.
Ma már a cigány gyerekek éppen úgy eljutnak az érettségéiig vagy akár a diplomáig, mint azok, akik négy falusi ház árának megfelelő összegbe kerülő terepjáróban szarják tele a pelenkát. Útjelzőnek, hazafelé a nyaralásból. Nálunk már minden rendben van, mert az ország vezetése megértette, hogy a cigány gyerek éppen olyan érték mint az, aki a Pasa parkban látta meg a napvilágot. Azt is tudja a kormány, hogy lépésről lépésre haladva lehet ezt az értéket megmenteni, ezért nem csak az ő oktatására fordít komoly figyelmet, hanem a szülei, nagyszülei oktatására és szemléletváltására is.
Szerencsére Magyarországon már nem megy csodaszámba, ha cigány orvost, pedagógust, egyetemi tanárt, tolmácsot, óvónőt, taxisofőrt lát az ember. Annyira természetes, hogy nem is érti senki, miért kellene ezen meglepődni. Mi itt már tudjuk, hogy éppen annyit ér és éppen annyira képes cigány és nem cigány. Azóta tudjuk, mióta a sikeres kormányzati programoknak köszönhetően sikerült felszámolni a nyomort, a nyomorból fakadó bűnözést. Nincs már előítélet, nincs szegregáció sem.
Ideje a külföldön élő cigányok felé fordulni. Ha itt sikerült, ott is menni fog. Ha máshogy nem, Farkas Flórián segítségével egészen biztosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.