EZ A NÉP SOKÁIG TŰR, AZTÁN FELROBBAN AZ EGÉSZ - RADNÓTI ZSUZSA ÉS ZÁVADA PÁL A POLITIKAI SZÍNHÁZRÓL

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SÁNDOR ZSUZSANNA
2019.03.03.

Radnóti Zsuzsa évtizedekig volt a Vígszínház dramaturgja, 2017-ben kapott Kossuth-díjat. Úgy döntött, az ezzel járó juttatás egy részéből megalapítja a Kortárs Magyar Dráma-díjat, amelyet először idén februárban adtak át. Radnóti Zsuzsa – Örkény István özvegye és hagyatékának gondozója – korábban elmondta: „Olyan kortárs drámákat, színpadi írásműveket díjazunk, amelyek közéleti tartalmúak, kritikus hangvételűek; tehát történelmi múltunk és jelenünk eddig kibeszéletlen, fájdalmas eseményeiről beszélnek.” Idén az egyik díjazott fiatal író, Kelemen Kristóf eredeti dokumentumok alapján írta Megfigyelők című darabját, és rendezte meg a Trafóban. A másik díjat az Egy piaci nap kapta, amelyet Závada Pál írt, a színházi szöveg megalkotásában Mohácsi János és Mohácsi István is részt vett. Az előadás a Radnóti Színházban megy. Egyébként Závada új regénye az idei könyvhéten jelenik meg, a Weiss Manfréd család leszármazottjairól szóló mű drámaváltozatát is elkészítette a szerző. Az utolsó üzlet című előadást nemrég mutatták be a szegedi Kisszínházban Lukáts Andor rendezésében.

– Ínséges idők járnak a kultúrában, ön mégis úgy döntött, hogy a Kossuth-díjával járó pénzből Kortárs Magyar Dráma-díjat alapít. Nemes gesztus, de miért tartotta ezt fontosnak?

– Radnóti Zsuzsa: Én egész életemben színházi háttérember voltam, az előtérben álló alkotókat, kollégákat segíthettem. S most, hogy ezért a munkámért megkaptam a szakma által felterjesztett Kossuth-díjat, úgy éreztem, szeretnék visszaadni valamit azoknak a drámaíróknak, színházi pályatársaimnak, akik erős közéleti, politikus alkotásokat hoznak létre, múltunkat és jelenünket értelmező társadalomkritikus darabokat. Számomra ugyanis az ilyen drámák megszólaltatása a színház egyik legfontosabb feladata, és a díj talán hozzájárulhat, hogy ezek a színházi esték még nagyobb figyelmet, nyilvánosságot kapjanak.

– Díjazhatná a legjobb rendezést, előadást is, hiszen a színházakban az író is csak háttérember. Závada Pál hogy látja ezt?

– Závada Pál: Bizonyos tekintetben ez igaz, legalábbis az író akkor érzi jól magát a színházban, ha odahívják, ha van ott valaki, aki felhívja a direktorok, rendezők figyelmét a szerzőre vagy a darabjára. Ők lennének a dramaturgok, és közülük is mindig Radnóti Zsuzsa volt az, aki legelőször olvasta el az új darabokat, sokszor a még félkész műveket elkérte, tanácsot adott, biztatott mindenkit. Önzetlenül segített akkor is, ha a mű nem hozzá, a Vígszínházba került. Zsuzsával először egy színházban találkoztam véletlenül, nem sokkal az után, hogy megjelent első regényem, a Jadviga párnája. Odajött hozzám ismeretlenül, és azt mondta: a Jadvigából darabot kellene csinálni. Zavarba jöttem, addig még sosem írtam drámát, és a regényből már filmforgatókönyvet ígértem Deák Krisztina rendezőnek. Később viszont elkészítettem a színműváltozatot, és ebben benne volt Radnóti Zsuzsa biztatása is...

ITT OLVASHATÓ