Szerző: ÉS
2019.03.01.
Kácsor Zsolt: Káromkodni és fütyörészni
Beszélgetés Ferencz Győzővel
F E U I L L E T O N
Marno 70
K R I T I K A
Nemes Nagy Ágnes: A gyufaskatulyától Prométheuszig. Összegyűjtött interjúk és beszélgetések. Sorozatszerkesztő Ferencz Győző. Szerkesztette, a szöveget gondozta, a jegyzeteket és az utószót írta Nemeskéri Luca és Lénárt Tamás. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019, 705 oldal, 4999 Ft
Alapélménye volt a háború. „Az én nemzedékem, az Újhold-nemzedék, melyben a korhatár 20-25 év volt (Lengyel Balázs már nagyon öregnek számított a 26 évével), mint mondtam, háborús nemzedék. A fiúk a harctérről jöttek, meg haláltáborokból, meg pincékből, a legküzdelmesebb helyekről jöttünk, de még nagyon fiatalok voltunk.” (484.) Hajlamos volt egész generációját az újholdasokkal azonosítani, ami furcsa, de megérthető a traumái felől nézve: „a háromesztendős irodalom kora”, majd a publikációs tilalom rányomta a bélyegét egész gondolkodására. Még 1986 után is állandóan a második Újholdbetiltásától félt, mígnem 1989 után már a pénzhiánytól félhetett (646.). 1956-os alapélménye, hogy „bejött” egy ágyúgolyó a lakásukba, Mészölyék voltak épp náluk (171.), senkinek semmi baja nem lett, de azért ez sem akármi.
Elég hamar elkezdték kérdezni a női szerepekről, a „nőirodalomról”, először Földes Anna 1970-ben. Szeretett erről beszélni, a kor szokásaihoz képest („lányok, asszonyok”) nyitottan, érzékenyen, okosan. „Hiszen magyarok is vagyunk, nők is, tanárok vagy bélyeggyűjtők...” (227.). Ugyanakkor érezhető, hogy nem ennyi mondanivalója lett volna erről, ha igazából ki tudta volna beszélni. 1944 és 1958 közt Lengyel Balázs felesége volt, de válásukról, magánéletéről nem akart szólni (nem is kérdezték soha), és nyilván azt válaszolta volna, mint akkor, mikor azt a kérdést kapta, mondana-e valamit Pilinszkynek, a „szép arkangyalnak”, a „hatalmas költőnek” a „legbensőbb életéről”: „Nem, nem.” Talán a legvallomásosabb – egészen másra vonatkoztatható – két mondata ez: „De mitől olyan szép Nofretete? Azért olyan szép, mert Ekhnáton olyan okos volt.” (345.). Na, ja, de hiszen Nemes Nagy sokszor kijelentette, hogy ő nem vallomásos költő, mit tegyen, hát ennyit mondhat.
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.
Margócsy István: Ex libris
Totth Benedek: Az utolsó utáni háború
Pataki Tamás: Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt
Fehér Boldizsár: Vak majom
Kemény Zsófi: Rabok tovább
Weiss János: „Minek a filozófia?”
Tőzsér János: Az igazság pillanatai. Esszé a filozófiai megismerés sikertelenségéről. Kalligram Kiadó, Budapest, 2018, 375 oldal, 3990 Ft
Először is próbáljuk rögzíteni az elemzés nézőpontját: általában az analitikus filozófia tekinti a filozófiát episztémikus vállalkozásnak. Talán azt is megkockáztathatjuk, hogy az egész koncepció Carnap metafizika-kritikáját próbálja átvinni a filozófia történetére. Carnap híres tanulmányában (A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül) a metafizikai állításokat egyszerűen értelmetlennek nyilvánította; szerinte egy logikai elemzéssel meg lehet mutatni, hogy a metafizikai állítások mind puszta „látszatállítások”. (A Bécsi Kör filozófiája, 62-63.) Tőzsér a kifejezésmódot kicsit finomítja: episztémikusan nem bizonyított és nem bizonyítható állításokról beszél. Ugyanakkor az elemzések tisztességességét mutatja, hogy a szerző ezt a diagnózist magára az analitikus tradícióra is vonatkoztatja.
Benedek Szabolcs: Nem fületlenség
Lackfi János: Levágott fül. Helikon Kiadó, Budapest, 2018, 347 oldal, 3999 Ft
A rejtélyes testrész utáni nyomozás adja a regény fő cselekményét, ez azonban csupán a csontváz, a szöveteket és a testrészeket a két kamasz folyamatosan táguló és egyre elkeseredettebb világérzékelései jelentik. Ezek egyszerre nyilvánulnak meg az elbeszélői síkok kiszólásaiként jelentkező gondolatfolyamokból, valamint azokból a sztorikból, amelyek mindegyike akár önálló novella is lehetne egy másfajta irodalmi kidolgozás esetén. A regény eljátszik a krimi lehetőségével is, ám nem csak azért nem válik azzá, mert a megoldás – hogy miként került a párkányra és kié a levágott fül – nem a különben elszántan nyomozó hőseink ténykedése nyomán születik meg (jószerivel az ölükbe hull), hanem azért se, mert az igazi hangsúly azokon a szerteágazó történetszálakon van, amelyek révén a múlt eseményein túl azt a folyamatot is megismerhetjük, ahogyan Lili és Zalán az élethazugságokra és a létezés visszáságaira rádöbben.
Csehy Zoltán: Van-e már rinocéroszod?
Vajna Ádám: Oda. Scolar Kiadó, Budapest, 2018, 78 oldal, 1495 Ft
Vajna Ádám első kötetében látszatra az abszurd, a groteszk költészet és a neovavantgárd megújuló, átstrukturált öröksége ficánkol: ami végül kiformálódik, az egy autentikus, széles skálán tisztán csengő hang, mely amellett, hogy elszórakoztat, megtanít a sorok közt is olvasni. Vajna nem akar intertextualitással bűvészkedő átváltozóművész lenni: a vágáns, infantilizmusba hajló, keserűen férfias humor egy végtelenül természetes válfaját kísérletezte ki, egy olyan versnyelvet, mely képes ugyan integrálni a hagyományt, sőt szinte kérkedve henceg a „felületességével”, de a destrukció mögé máris konstruktív, erős, új szemantikai hálózatot telepít. Nem egy szövegből Ladik Katalin verstechnikájának maszkulin változatát vélem kihallani. De ez a mellékzönge csak ügyetlen segédeszköz a betájoláshoz.
Forgách Kinga: Sebzett líra
Ketten egy új könyvről - Lanczkor Gábor: Monolit. Válogatott és új versek. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018, 334 oldal, 2999 Ft
Lanczkor Gábor költői pályája a kétezres évek közepén indult A tiszta ész című kötet megjelenésével, amely meglehetősen jó kritikákat kapott. Ezután sűrű egymásutánban jelentek meg a kötetei, 2007-ben a Fehér daloskönyv, 2008-ban a Vissza Londonba, majd 2011-ben a Hétsarkúkönyv. Mindeközben számos elismerést (például Gérecz Attila-díjat, Junior Príma-díjat, majd később József Attila-díjat) kapott. Költészete minden újabb kötettel megújult, rendszerint új perspektívákkal és motívumokkal gazdagodott. Az utóbbi években aztán a kifejezési forma is változott, versek helyett főként regények születtek. A most megjelent Monolit című kötet visszamutat a kezdetekre: válogatott és új verseinek gyűjteménye, így magába foglalja mindazokat a témákat, amelyek az első pillanatoktól fogva meghatározták költészetét. Sokfélesége ellenére azonban a kötet nem széttartó, hanem nagyon is jól szerkesztett és szépen építkező gyűjtemény, amely teljesen egyedi – a magyar irodalomban gyakorlatilag semmihez sem hasonlítható – versvilágot ad ki.
Konkoly Dániel: Ság és irodalmiság
Ketten egy új könyvről - Lanczkor Gábor: Monolit. Válogatott és új versek. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018, 334 oldal, 2999 Ft
Lanczkor verseinek visszatérő szereplője a Ság, amelyen Eötvös Loránd a róla elnevezett ingát próbálja ki 1891-ben. Nem csak ez kapcsolja össze az eszközt Lanczkor verseivel, hanem a mélység feltárása is, amelyet a költés vagy a versolvasás mellett Eötvös találmánya is végrehajt, hiszen azzal a mélyben rejlő értékes, ámde az élővilágra közvetve meglehetősen káros hatást gyakorló földgázt és kőolajat lelhet az ember. Ebben az esetben szintén valami geológiai kerül párhuzamba a művek megalkotásával, ahogy többször a versekben is: „a hömpölygő lávafolyamtól földagadt // hullámok mozgó felszínén / egy kiolvashatatlan kusza valaki. // Föl onnan úgy szökik, mintha az én / agykérgemből pattanna ki” (A szétválaszthatatlan füst és gőz). Párhuzamokat építenek ki a versek még a privát és a természeti (A fenyves alja), valamint a növények, az állatok és az emberek között (Ahol az agavék).
György Péter: Végül maradandónak bizonyult
(Rajk Látvány – Filmszobrok és akcionista frottázsok, Rajk László kiállítása, Fuga, március 3-ig.)
Báron György: Kegyencek
(A kedvenc. Ír–angol–amerikai film. Rendező: Jorgosz Lantimosz.)
A görög filmes, szemben az olyan apologetikus-nosztalgikus heritage-filmekkel, mint az Értelem és érzelem, a Büszkeség és balítélet, az Emma vagy a György király, a műfaj revízióját forgatta le. Műve nem a fájdalmasan letűnt szépségről szól, hanem a paraván takarta romlottságról. Mintaképe nem az Austen-adaptációk mozija volt, hanem az olyan, olykor csúfondáros, olykor keményen kritikus kosztümös mozgóképek, mint Kubrick Barry Lyndonja, Richardson Tom Jonesa, s mindenekelőtt Greenaway korai munkái, elsősorban A rajzoló szerződése.
Torma Tamás: Egy kis türbézés
(A felújított Gül Baba türbe a Rózsadombon)
Gül baba türbéjét valószínűleg sokan nem ismerik, pedig alig pár percnyire vagyunk a Margit híd meg a Margit körút forgalmától. Különleges zug volt ez a Rózsadomb oldalában, a csupa török utcanévvel (Mecset, Turbán, Gül Baba) körbevett keleti dombtető sokáig a romantikus romlás, a posztmodernt igen szabadon értelmező villafantáziák és a Margit utca felől úgy tíz éve betüremkedő, szikáran kortárs óriás téglalakóház háromszögében leledzett – randizó diákok ideális terepeként szeszélyesen szétszórt lépcsőkkel, fákkal, ülőkékkel. A türbe környezetét újratervező és a környezetet kitakarító Mányi István csapatával egyszerre igyekezett a mi, hazai szempontjaink szerinti korszerűségnek megfelelni és figyelembe venni a török fél olykor speciális igényeit.
Molnár Zsófia: All that jazz
(Kander–Ebb–Fosse: Chicago, Székesfehérvári Vörösmarty Színház, február 15.)
Alföldi leképezte a Broadway-t a magyar rögvalóságra, a flittert szépen vasalt ünneplőre és harsány habos-babosra cserélte, Horváth viszont az eredeti – és zeneileg letagadhatatlan – kontextust inkább az absztrakció eszközével tágítja. És ez a legnagyobb különbség: a realizmus foka.
Fáy Miklós: Vízórák tánca
(Ponchielli: Gioconda – Erkel Színház, február 22.)
Megint csak azt mondom: ha valakinek ennyi a Gioconda, talán nem kellene megrendeznie. Nem hinném, hogy ez kötelező feladat volna. Lebeszélni igazán könnyű az embereket az operáról, de ha az egész intézmény nem valami végső, halálos zuhanásra készül, akkor legalább neki hinnie kellene önmagában: nem azért jöttünk össze, mert nincs jobb dolgunk.
Grecsó Krisztián: Útfekvése kitűnő
(„Nem hiszed el: 104 km-t futott Lada egy pajtából!!!”, totalcar.hu)
Talán az sem világos egy ifjú Esterházy-olvasónak, hogy a Kis Magyar Pornográfialegendás használatiutasítás-mottója miért nem csak egy ironikus geg, hiszen azok a mondatok, hogy „A Trabant útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson.”, nem önmagukat jelentik. És ez mégsem csak egy tagadó gesztus, hogy ezzel a szerző azt jelezte volna, nevezett autó útfekvése tragikus lenne – eleve, mert nem volt az, nekem kettő is volt, kikérem magamnak, és huszonöt-harmincig remekül gyorsult, bár igaz, ami igaz, könnyelműségre ritkán csábított –, szóval, a használati utasítás mondatai nem a Trabantról, hanem rólunk, az életünkről szóltak. Arról, milyen lehetőségeink, perspektíváink vannak, és mit gondol rólunk a haza eleje, mit üzen nekünk a saját helyzetünkről. Ebben a két mondatban tökéletesen ott volt a kádári univerzum, de legalábbis a naprendszer. Ezt érezték meg a Totalcar című tévéműsor és internetes magazin szerkesztői, amikor egy videós anyagot készítettek abból az elvileg nem túl eseménydús élethelyzetből, ahogy egy ifjú tulajdonos egy lerobbant pajtából kötéllel kihúzza az ott talált, örökölt Ladáját.
Végső Zoltán: Cukota pék
(Cserepes Károly: My Name Is Elvis Presley, children’s game – Fonó, 2018; Tóth Viktor & Mahasimbadavi Players – elNegocito, 2018)
A Blacklake csodás kollázsszerű albuma után Cserepes Károly egy talán még szerethetőbb lemezt készített. Majdnem azt írtam, hogy „rakott össze”, hiszen most is nagyon sok kisebb-nagyobb hangleletet alkalmazott, a végeredmény mégis eltávolodott a hangjáték karaktertől, és egy nagyívű, egységes zenei kompozíció született. Cserepes ezúttal gyermekdalfoszlányokra fűzte fel a művet, My Name Is Elvis Presley címmel.
I R O D A L O M
Dukay Nagy Ádám emlékére
Györffy Ákos: Reggeli gyakorlatok
Németh Gábor: A véglegesítő – III.
Nem csináltam semmit
Szeifert Natália: Boríték
A folyosó padlójának kövezetét nézegette. Világos, kenyérbélre emlékezetető színű négyzetek váltakoztak bordókkal, valami kőőrleményből készülhettek. Nem sütött be a nap, de fülledt meleg terjengett az épületben. A táskája ott volt mellette a széken, benne a boríték. A gyomra idegesen morgolódott, nem vett róla tudomást, ahogy akkor régen sem, amikor az anyja miatt ült egy ilyen folyosón, és életében először járt felnőttként kórházban.
Ugyanebben az épületben, egy másik emeleten, jó húsz évvel ezelőtt. Ugyanilyen, egymáshoz hegesztett székekből álló padon ült, talán éppen ezek a kopott infúziós állványok voltak már akkor is a lepedővel letakart kerekes kocsik mellett, amelyek ismeretlen rendeltetésű eszközöket rejtettek. Mintha ugyanezek az arcok lövelltek volna felé ugyanilyen részvétlen oldalpillantásokat, ugyanezek a visszeres vádlik jártak-keltek volna ott már akkor is, megrogyott papucsokban és gyógycipőkben. És ugyanez a szag.
Fecske Csaba: A csúnya lány
Bakancsos Marinak hívták. Hívtuk. Senki se tudta a rendes nevét, a Bakancsos viszont nagyon illett hozzá. Ormótlan bakancsában terelte nap mint nap két tehenét a Cseket-hegy oldalába. A Cseket-hegy megnevezés földrajzi eufémizmus, hiszen az csak egy diszkrét púp volt a föld hátán. De ha teljes felszerelésben kellett felmászni a tetejére, Himalájának tűnt.
Alig kezdődött el a reggeli eligazítás, láttuk, Mari már ott baktat egykedvűen a tehenei nyomában, a rakoncátlan dunántúli szél meglibbentette térdig érő, kopott kis szoknyáját, kilátszottak bakancsos, pipaszár lábai. Fakó haja kortalanná tette, nem tudtuk, hány éves, lehetett tizenhat, de éppúgy harminc is. Szüzességéhez, rajta kívül, egy zászlóaljnyi hersegő izmú, telhetetlen libidójú fiatalember ragaszkodott. Talán ő maga a legkevésbé.
Sánta József: A halott akarata
(A saját magam emlékére)
Infernális a halott akarata, hogy – többször is megnéztük a ravatalon – még egy utolsó darabot ír. Ezen dolgozik, pontosan ezt nyilvánította ki a végrendeletében, hogy a halála, úgymond, semmiféle gondot nem okoz számára, ő ugyanúgy tovább dolgozik, mint aki él. Többször is összefutottunk, próbáltuk értelmezni, miként is lehetséges ez. Zenedarabot ír, holott tudtunkkal soha nem volt különösebben képzett zenész. Egyáltalán ismerte a kottákat, volt-e mélyebb zenei műveltsége, játszott-e valamilyen hangszeren? A felesége kopaszra vágatta a haját, a gyerekei mindenféle hangszerekkel próbálkoztak előttünk. Megbűvölte őket, hogy apjuk olyan dologba tenyerelt, amikben maga sem hihetett. Mint egy kopasz madár, amelyik csak azért repül, hogy összeszedje a közben kihullott tollait.
Vandlik Katalin: A részeg angyal
Már gyerekkorában is bizalmatlanul méregette a tárgyakat, nem hitt a mozdulatlanságukban. Úgy gondolta, hogy ezzel csak álcáznak valamit, valami fontosat, ami elárulná a lényegüket, sőt, mindennek a lényegét. A fák, amelyek legfeljebb csak hajladoznak, ha fújja őket a szél, vajon titokban nem húzzák ki gyökérlábaikat a földből, és indulnak el másik erdőt, másik utat vagy másik ligetet keresni? Vagy az ajtó mögötti szoba: létezik egyáltalán, mikor épp nem látja senki? De minden helyben maradásra ítélt dolog közül a szobrok voltak számára a leggyanúsabbak. Biztos volt benne, hogy élnek, és amikor nem figyelik őket, átmozgatják megmerevedett végtagjaikat. Emlékszik a Vidámparkban egy kisfiúszoborra; mindig szerette volna megnézni, hogy záróra után mit csinál, de félt egyedül odamenni. Éjszaka, ha felébredt csendben fülelt, hogy megtudja, a játékok játszanak-e egymással, amíg ő alszik. Kitalálta, hogy körberajzolja őket, de ez nem bizonyult jó ötletnek, hiszen így, még ha esetleg el is mozdultak, vissza tudtak állni pont ugyanoda, ahol voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.