2019. március 7., csütörtök

ELÁRULVA ÉS ELFELEJTVE

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: GERVAI ANDRÁS
2019.03.01.



Raoul Wallenberget 1944-ben Budapesten a közvetlen munkatársai elnevezték Wallenbergus Sanctusnak. „Szentté” avatták, de a mártíriuma még hátra volt. A szovjetek elrabolták, bebörtönözték, majd meggyilkolták. A Wallenberg klán – a svéd gazdasági, politikai, társadalmi életben meghatározó szerepet játszó leggazdagabb család – (Raoul közeli rokonai kivételével) szinte semmit nem tett érte. A hazája is elárulta – s aztán évtizedekre elfelejtette.

1946. június 15-én Sztálin fogadta a kétévi szolgálat után végleg hazatérő Staffan Söderblom követet, aki azt a „személyes véleményét” adta elő, hogy Raoul Wallenberg szerencsétlenség vagy rablótámadás áldozata lett Magyarországon. Nyilvánvalóan stockholmi utasításra nyilatkozott így, hogy a Wallenberg-ügy ne veszélyeztesse az ekkoriban folyó svéd–szovjet hitel- és kereskedelmi tárgyalások sikerét. A hárommilliárd korona volumenű szerződéseket – amelyek részeként a Szovjetunió nagy összegű kárpótlást fizet a Baltikumban elvett svéd javakért – 1946 októberében aláírták. Novemberben Östen Undén svéd külügyminiszter New Yorkban az ENSZ közgyűlésén találkozott szovjet kollégájával, Vjacseszlav Molotovval, de ő sem hozta szóba a Wallenberg-ügyet.(1) (1947 májusáig a moszkvai svéd követség Raoulról nyolc írott és öt szóbeli jegyzékben tudakozódott. A szovjet illetékesek mindig azt válaszolták, hogy nem tudnak Wallenberg hollétéről.)...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.