DIGITÁLIS KÖNYVÉGETÉSTŐL A HARDVERHAVÁRIÁIG - AZ INTERNETRŐL ELTŰNT HÍRPORTÁLOK NYOMÁBAN

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: PAPP LÁSZLÓ TAMÁS
2019.03.11.

Évtizedek óta közhelynek számít, hogy a nyomtatott sajtó hanyatlik, az online médiáé a jövő. Kétségtelen, hogy a jelent, illetve a jövőt nézve tényleg ez a helyzet. Az aktuális online tartalmak könnyebben, gyorsabban, olcsóbban (a legtöbbször: ingyenesen) hozzáférhetőek. Egészen más a helyzet a tegnapi, illetve tegnapelőtti hírekkel. Amennyiben egy száz évvel ezelőtti, rég megszűnt napilap valamelyik számát akarjuk elolvasni, arról másolatot készíteni, azt bármelyik nagyobb közkönyvtárban jó eséllyel, az Országos Széchényi Könyvtárban pedig szinte biztosan megtehetjük. De ha egy, alig pár éve megszűnt online portál archívumában böngésznénk, korántsem lehetünk ilyen magabiztosak. Mert nagyon sanszos, hogy már nyoma sincs, eltűnt a világhálóról. Esetleg fent van ugyan, de mivel nem tartják karban, jóformán használhatatlan.

“Mindnyájunk tapasztalata a webes információ ilyen vagy olyan okokból való eltűnése. A webtér ingatagsága még a régi könyvek fennmaradásához képest is riasztó, a Vizsolyi Biblia mai fellelhetőségének valószínűsége 400 év távlatából is nagyobb, mint egy átlagos weboldalnak. Ismertek példák arra is, amikor véletlenül vagy nemtörődömségből, de olykor nyilvánvaló tudatosság okán a mai politikai és gazdasági történések dokumentumai, jelenkori tudásunk forrásai tűnnek el a hálózatról.” – olvasható a Webarchiválás és a történeti kutatások című, 2018-as tanulmányban.

Igyekeztünk utánajárni, mi lett a sorsa az utóbbi időkben hozzáférhetetlenné, bizonytalanná vagy gazdátlanná vált portáloknak. Hogy megmenthetőek-e az évek, évtizedek alatt felhalmozódott újságírói életművek az utókor számára. Illetve azt is próbáltuk a korabeli portálok újságíróinak, illetékes vezetőinek, kiadóinak megszólaltatásával bemutatni: mi volt a konkrét oka egy online felület átmeneti vagy végleges, teljes vagy részleges eltűnésének? Lehetséges okok között politikai érdekek, üzleti indokok, műszaki hibák, informatikai kihívások egyaránt szerepeltek. De volt olyan is, hogy a tulajdonosok, illetve kiadóvállalati vezetők részéről teljes hallgatásba, elutasításba ütköztünk.

A rendszerváltás óta a legnagyobb sajtóbotrány a Népszabadság megszűnéséből, valamint internetes portálja hozzáférhetetlenné tételéből lett. “Mindent sebészi pontossággal igyekeztek intézni a bezárás előtti napokban. Így az akció kezdetén kizártak minket a levelezési rendszerből, az irodából, és megpróbáltak kilökni a Népszabadság Facebook-oldalából, de ez az egy nem sikerült nekik.” – emlékszik vissza a történtekre Gergely Márton, aki 2014-ig a NOL.hu társvezetője volt lapszerkesztői minőségben, illetve a bezáráskor főszerkesztő-helyettes.

“Nyilván azt is el akarták kerülni, hogy bárki kommunikálni tudjon a NOL.hu felületén. Két lehetőségük volt: a CMS-ből (content management system, tartalomkezelő rendszer) kivenni mindenkinek a jogosultságát (amihez kellett volna egy megbízható IT-s pár órás munkája), vagy simán lekapcsolni az egész oldalt. Ha tippelni kéne, akkor a szerkesztőség teljes és azonnali elnémításának az eszköze lehetett a NOL lekapcsolása, és nem az archívum megsemmisítése. Nem is próbálkoztunk egyébként az admin elérésével.” – mondta Gergely, aki szerint nekik soha nem indokolták a NOL hozzáférhetetlenné tételét.

“Csak a hazudozás ment arról, hogy nem bezárásról van szó, hanem felfüggesztésről. A NOL lekapcsolása volt ennek legegyértelműbb cáfolata.” – említi. Gergely úgy véli, az első pár napon a lezárásnak biztonsági okai voltak. “A Facebook például nem törölte az adminjogait a régi csapatnak, bármennyire kérte is azt tőlük a cég. Az maradt a mi irányításunk alatt. Így aztán ezen a felületen hirdettük meg az új rajongói oldalt, ha mégis elvesztenénk a NOL-FB-t. A százezer követő felét át is tudtuk irányítani, napok alatt 50 ezres tábort építettünk. A NOL lelövésével azt megakadályozták, hogy mi ahhoz a felülethez hozzáférjünk.” – rekonstruálja a helyzetet az egykori főszerkesztő-helyettes. Hogy utána miért nem tették azonnal vissza? “Azt hiszem, ők belefagytak a NOL lezárásába. És hát jó is volt nekik, hogy azokban a hetekben senki sem tudta állandóan belinkelni Matolcsy szeretőjét és Rogán helikopterét.”- teszi hozzá Gergely Márton.

De akkor miért határoztak mégis az archívum újbóli megnyitásáról? – kérdeztünk rá. “Az biztos, hogy a Népszabi bezárásáról szóló vita legvédhetetlenebb része az archívum volt. Pető Péter barátunk “digitális könyvégetést” kiáltott. Azt mindenütt rögtön értették, hogy a mi szellemi tulajdonunkat képző cikkek elzárása botrány. Amikor például az Európai Parlamentben jártunk, akkor is ez volt a legegyszerűbben elmagyarázható “gaztett”. A Mediaworks vezetését pedig egykori újságírók vették át, még az is lehet, hogy értették, milyen érzés lehet régi cikkek elzárása. Úgy emlékszem, valakinek közülünk még oda is vetették, milyen nagyvonalúak, hogy az egész jogi meccs lezárása után újra megnyitják azt, legyünk hálásak.” – válaszolta.

De a visszarakott archívumot Gergely szerint láthatóan nem gondozzák “Nem csinálnak vele semmit. Úgy néz ki, mint Pompeii: megfagyott a katasztrófa pillanatában. Ahol a szombat reggeli ügyeletes 8:40-kor tartott, ott van az oldal most is.” – jegyzi meg...

ITT OLVASHATÓ