Szerző: MOLNÁR JUDIT
2019.03.01.
A német megszállás 18. napján fölvarratták a sárga csillagot a zsidókkal, a 28. napon elkezdődött a gettókba és gyűjtőtáborokba zsúfolásuk, a 29. napon a vagyonuk összeírása és zárolása. A 41. napon elindult az első deportálóvonat Auschwitz-Birkenauba. Négy hónappal később Budapest kivételével már nem élt zsidó Magyarországon.
*
2012 óta holokauszt-megemlékezéseken a magyar államfő, a kormányfő és miniszterei hangsúlyosan emelik ki beszédeikben, hogy „a magyar állam nem védte meg zsidó honfitársait”.
Kérdezem én: kitől nem védte meg?
Nézzünk szembe a múltunkkal! Ennek a tempónak oka volt. És ebben felelőssége van annak a 25 éves antiszemita politikának, ami a Horthy-rendszerben valósult meg.
Nézzünk szembe a szavak értelmével! A megvédeni, megvédés szónak nem szinonimája a jogfosztás, a kirekesztés, a kifosztás, a megalázás, a motozás, a gettósítás, a megkínzás, a deportálás és a közömbösség. Márpedig Magyarországon nem a zsidók megvédését kérték a parlamentben a zsidótörvényeket beterjesztő miniszterek. Kőrösmezőn keresztül Kamenyec-Podolszkijba sem azért deportáltak 18 000 zsidónak minősített magyar állampolgárt, mert meg akarták védeni őket. Újvidéken sem az ő védelmükben mészároltak le több száz családot. A gettóként kijelölt téglagyárak, malmok, gyártelepek, sertésólak, lóistállók sem a védelmüket szolgálták. Akik a lakásukat, irodáikat, esetleg zongorájukat kiigényelték, szintén nem a védelmükre gondoltak.
Bibó István írta 1948-ban, hogy ha egy üldözött Dániában olyan helyzetbe került, hogy az első útjába eső házban segítséget kellett kérnie, akkor nagy valószínűséggel arra számíthatott, hogy azt megkapja. Ellenben Magyarországon hasonló helyzetben, ha egyáltalán be mert kopogni, akkor közönyre, elutasításra számíthatott. Ritka esetben segítségre.
Tehát a magyar holokauszt és annak tempója nem érthető meg, ha nem nézünk szembe a Horthy Mikós nevével fémjelzett 25 év antiszemita politikájával.
Először azonban összehasonlításként a tempóra vonatkozóan lássunk néhány példát más országokból:
A varsói gettóból 1942-ben 53 nap alatt 310 000 zsidót küldtek a treblinkai haláltáborba. Ez naponta 5000–6000 embert jelent. Magyarországról naponta 10 000–12 000 embert deportáltak.
A dán zsidókat 1943. október elsején éjszaka akarták deportálni Theresienstadba a németek. De mindössze körülbelül 500 főt tudtak deportálni. Ugyanis közel 8000 zsidót a dánok átszöktettek Svédországba hajókon néhány hét alatt.
Franciaországban a Vichy-kormány hatóságai és a német hatóságok jól együttműködtek. Mégis 1941–1942-ben „csak” 42 ezer zsidót tudtak deportálni a tervezett 100 000 fő helyett. Másfél év alatt 42 000 zsidó! Magyarországon 1944-ben négy nap alatt „sikerült teljesíteni” ezt a létszámot.
Hollandiából 1942 júliusától 1944 végéig, két és fél év alatt deportáltak körülbelül 100 ezer zsidót Auschwitzba és Sobiborba a nácik a holland hatóságok aktív segítségével. A holland holokauszt áldozatainak aránya 73 százalék.
Térjünk vissza Magyarországhoz. A XIX. században az egyenjogúsítás, a befogadás jellemezte a magyar hivatalos politikát. A XX. században, az első világháborút és a forradalmakat követően azonban ez a folyamat megszakadt. 1919-től kezdve egyre több vezető politikus hangoztatta, hogy a két forradalom és a forradalmakat „csináló” zsidók az okai a hatalmas területelcsatolásoknak. Majd 1920-ban megszületett az első világháború utáni Európa első antiszemita törvénye: Teleki Pál kormánya beterjesztette és elfogadtatta a numerus clausus törvényt a nemzetgyűléssel, amely a zsidók arányát maximálta az egyetemeken hat százalékban, és ezzel megalapozta a kirekesztés hagyományát. (A törvény végrehajtási utasítása kimondta, hogy az izraelitákat nemzetiségnek tekinti, és a zsidók aránya, azaz a zsidókvóta 6 százalék.) Horthy 1943-ban büszkén hozta szóba Hitlernek, miszerint: „Magyarország dicsekedhet azzal, hogy az első volt a világon, amely fennhangon hitet tett az antiszemitizmus mellett”. Bethlen István csak miniszterelnökségének hetedik évében, 1928-ban volt hajlandó külső nyomás hatására módosítani a törvényt. A diszkrimináció enyhült ugyan pár évre, de Hóman Bálint 1932-ben, a kultuszminiszteri székbe kerülve ismét utasította az egyetemeket, hogy a felvételiknél „rigorózusan” járjanak el.
1938–1942 között további 21 zsidóellenes törvényt fogadott el az országgyűlés. De ne feledkezzünk meg a zsidóellenes rendeletekről sem. 1938 és 1945 között 367 (!) zsidóellenes kormány- és miniszteri rendelet jelent meg a Budapesti Közlönyben, az akkori hivatalos lapban.
Havi átlagot tekintve Imrédy Béla kormánya 17 rendeletével az utolsó helyen található. De ne feledjük, hogy ez a kormány fogadta el az úgynevezett első zsidótörvényt, és terjesztette a képviselőház elé a másodikat. Meghökkentőnek tűnhet, hogy szinte egyformán „sereghajtó” a Lakatos-kormány (5 rendelet) és a nyilaskeresztes Szálasi-kormány (5 rendelet) havi két rendeletével.
Teleki Pál második kormánya (100 rendelet) havonta négy zsidóellenes rendeletet adott ki, Bárdossy Lászlóé (72 rendelet) pedig több mint hatot. Az ő esetükben is megjegyzendő, hogy nevükhöz fűződik a második, illetve a harmadik zsidótörvény elfogadása. Kállay Miklós kormánya a két év alatt kiadott 78 zsidóellenes rendeletével a középmezőnyben húzódik meg. A legaktívabb a Sztójay Döme vezette kormány volt az 1944. március 19-i német megszállást követően: ez a kormány szinte minden második napon elfogadott egy-egy újabb rendeletet. 85 rendeletet adtak ki 5 hónap alatt. Ezek már a jogfosztáson és a kifosztáson túl a megalázás és az elkülönítés legváltozatosabb módjait írták elő. És akkor még nem beszéltünk a bizalmas rendeletekről és utasításokról. Ezek között már ott található az a Baky László belügyi államtitkár által aláírt rendelet is, amely az ország zsidóktól való megtisztítását írta elő 1944. április 7-én.
A törvényeken és rendeleteken túl a helyi hatóságokat és a hétköznapi embereket fokozatosan hozzászoktatták a „zsidózáshoz”. Újságcikkek, plakátok, nyomtatványok sokaságával találkoztak nap mint nap. És ezek a nyomtatványok természetesen hatottak az emberek tudatára. Ötleteket kaptak: ki a zsidó? Hogyan védekezz ellene? Mit tegyél vele?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.