Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2019.03.25.
Jön valami botrányos, valami ésszel nehezen felfogható, előtte, alatta és utána a kormánypárt megafonjai dicsőségről harsognak, az ellenzék pedig vagy tüntet (a tüntetők létszáma drámaian fogy), vagy nem, gyártódnak a mémek, s egy hét múlva már máson bosszankodunk és/vagy kínunkban nevetünk majd.
Ami most zajlik a Néppártból való felfüggesztés kapcsán, ez a kommunikációs bravúr szintén megtörtént már egyszer. Ráadásul a közelmúltban, ugyanazzal a céllal. (Ami nem csoda, egyetlen igazi mozgósító erő van még mindig: a migránskártya mindent visz.)
Emlékszünk a 2016-os kvótanépszavazásra?
Ott vetették be először a trükköt, miszerint akkor is fölényes győzelmet aratunk, ha veszítünk. Nagy volt a tét, mert a méregdrága manőver, ez a kormányzati hergelőkampány egyetlen dologról szólt: kiállítani a hűségnyilatkozatot a párt és a vezér mellett.
Maga a szavazás érvénytelen volt. Többek között azért, mert undorító módon vezették fel, a megelőző heccelés kiváltotta sokak (és nem csak a baloldal) ellenkezését, ami ahhoz vezetett, hogy pusztán jóízlésből sem járultak az urnákhoz, kifejezve ezzel véleményüket az egész processzus gyomorforgató mivoltáról. Volt némi remény afelől, hogy a gyűlöletpropaganda végül tán kontraproduktívvá válik, hiszen, állították sokan, tartósan lehetetlen kizárólag a félelmekre és az indulatokra alapozva kampányolni. Reméltük, győz valami emberi.
Ami most zajlik a Néppártból való felfüggesztés kapcsán, ez a kommunikációs bravúr szintén megtörtént már egyszer. Ráadásul a közelmúltban, ugyanazzal a céllal. (Ami nem csoda, egyetlen igazi mozgósító erő van még mindig: a migránskártya mindent visz.)
Emlékszünk a 2016-os kvótanépszavazásra?
Ott vetették be először a trükköt, miszerint akkor is fölényes győzelmet aratunk, ha veszítünk. Nagy volt a tét, mert a méregdrága manőver, ez a kormányzati hergelőkampány egyetlen dologról szólt: kiállítani a hűségnyilatkozatot a párt és a vezér mellett.
Maga a szavazás érvénytelen volt. Többek között azért, mert undorító módon vezették fel, a megelőző heccelés kiváltotta sokak (és nem csak a baloldal) ellenkezését, ami ahhoz vezetett, hogy pusztán jóízlésből sem járultak az urnákhoz, kifejezve ezzel véleményüket az egész processzus gyomorforgató mivoltáról. Volt némi remény afelől, hogy a gyűlöletpropaganda végül tán kontraproduktívvá válik, hiszen, állították sokan, tartósan lehetetlen kizárólag a félelmekre és az indulatokra alapozva kampányolni. Reméltük, győz valami emberi.
Mert már akkor sem volt túl nagy vita az ügyben, hogy Európa legfontosabb kérdéseinek egyike a bevándorlás, csak éppen nem ezen a módon, nem uszítva és a legrosszabb emberi ösztönöket megpiszkálva kellene diskurálni róla.
A kampány alatt tudható volt, hogy a cél semmiképpen nem a párbeszéd, tényleg csak abban lehetett reménykedni, hogy érvénytelen lesz a procedúra, és felnyitja a szemeket. Érvénytelen lett, és a szemek makacsul csukva maradtak. Mi történt? Ugyanaz, mint most.
A kormány az érvénytelen szavazást megdicsőülésként tálalta, ellepték az országot a plakátok, miszerint a magyarok kilencvennyolc százaléka nem akarja a migránsokat. Ekkora a többség! Csak két hazaáruló százalék maradt, ők eztán a szabad préda, lehet lejáratóhadjáratot indítani ellenük, lehet őket gyalázni, sorosbérencek, a nép ellenségei.
Az érvénytelen népszavazás így végül megért minden kiadott közforintot, hiszen a célját betöltötte.
A kampány alatt tudható volt, hogy a cél semmiképpen nem a párbeszéd, tényleg csak abban lehetett reménykedni, hogy érvénytelen lesz a procedúra, és felnyitja a szemeket. Érvénytelen lett, és a szemek makacsul csukva maradtak. Mi történt? Ugyanaz, mint most.
A kormány az érvénytelen szavazást megdicsőülésként tálalta, ellepték az országot a plakátok, miszerint a magyarok kilencvennyolc százaléka nem akarja a migránsokat. Ekkora a többség! Csak két hazaáruló százalék maradt, ők eztán a szabad préda, lehet lejáratóhadjáratot indítani ellenük, lehet őket gyalázni, sorosbérencek, a nép ellenségei.
Az érvénytelen népszavazás így végül megért minden kiadott közforintot, hiszen a célját betöltötte.
A hívek összezártak, egyemberként még magasabbra emelték királyukat/apjukat/védelmezőjüket. Erősödött a tömeg identitása, hiszen kilencvennyolc százalék azt jelenti, hogy mindenki. És a többséggel lenni jó. A maradék bizonytalan pedig simult, nehogy ő legyen hirtelenjében az ellenség, hiszen tudni, mit jelent manapság ellenségnek lenni: anyagi és erkölcsi kivéreztetést például.
És a kilencvennyolc százalék megszilárdította, bebetonozta a rendszert. Innentől tényleg mindent lehet mondani, a recept bevált...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.