Szerző: Határátkelő
2019.03.12.
A hosszabb időt külföldön töltők közül sokan szokták felhozni azt, mennyire meghökkenti őket a magyarok feszültsége. Mások szerint ez nem igaz, mert külföldön is hasonló a helyzet. Természetesen nem akarhatunk igazságot tenni (talán nincs is, hiszen minden ember másként éli meg akár ugyanazt a jelenséget is), de a mai posztba összegyűjtöttem pár rendkívül érdekes véleményt.
Az ötlet onnan jött, hogy pár hete idéztem az oldalon Süveg Márk Saiid szövegíró, rapper véleményét. Az Akkezdet Phiai tagja az elmúlt fél évben bejárta a fél világot, Észtország, az Egyesült Államok, Thaiföld, Malajzia, Szingapúr, Indonézia, Kambodzsa, Laosz, Burma, Srí Lanka is szerepelt a célállomások között.
Aztán egy interjúban arról mesélt, hogy a hazatérés utáni első hét mennyire furcsa volt: „Öt hónapon keresztül szinte semmi agressziót nem tapasztaltam, aztán Ferihegyen már feszültséget láttam. Másnap elengedtünk egy biciklist, és a hetvenéves anyámnak beüvöltött a negyvenes forma, hogy „mi a k*rva anyádat csinálsz, ostoba k*rva”. Harapni lehet a feszültséget Budapesten”.
A Határátkelő Facebook-oldalán a cikk alatt rengeteg érdekes hozzászólás született, nagyon sokan osztották meg tapasztalataikat, és ami különösen hasznos, hogy sokan összehasonlították a külföldön tapasztaltakkal.
„Szinte ökölbe szorult arcok Magyarországon”
A Münchenben élő Edit például azt írta, hogy a bajor városban sok kedves gesztussal találkozik az ember. „Ha összeütközünk a járdán véletlenül: mosolygós "bocs", "nincs semmi baj"; egymás segítése a jellemzőbb. Magyarországon szinte ökölbe szorult arcok. A semmiségert is bazmegelés, anyázás. Mikor átlépünk a határon Magyarországra befelé, a lepukkantság + ez a mentalitás hanyattlökő, depis érzés...”
Edit lehangolónak tartja az összképet. Korábban vidéken éltek, és mint írta, „életveszélyes fenyegetést idekint nem kapunk, csak mert más a politikai szimpátiánk, mint ami Magyarországon mostanában dívik... Magyarországon kaptunk. Idekinn: jókedv, derű, kiszámíthatóság. Olyan életet kaptunk, amire az otthon élőknek is nagy szüksége lenne szerintem. Akkor nem üvöltenének le rák miatt fejkendőt viselő nőt, hogy „r.hadt migráns”, stb...”
A Kölnben élő Emőke is hasonló kinti tapasztalatokról számolt be, hozzátéve: „a kérdés részemről már csak annyi, miért úgy nőttem fel, hogy "a bunkó németek"? Azt hiszem ez a tudatlanság eredménye”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.