Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2019.03.19.
Az elmúlt 30 évben Magyarországon, ha egy fiatal azt gondolta, újságíró akar lenni, akkor olyan akart lenni, mint Baló György, ezért is ért véget tegnap valami a magyar médiában. Mert jó ideig senki se tölti majd be ezt a szerepet.
Nem akarok sokat beszélni Baló Györgyről, nem vagyok méltó rá, a saját maga által készített két történelmi interjúnak kell elmondania azt, ki volt ez az ember.
De két dolgot mindenképpen el kell mondani Baló Györgyről.
Azért volt kimagasló újságíró, mert azok a szakmai buzzwordok, amiket mindenki harsog, nála tényleg tartalmat jelentettek.
Baló György független volt és objektív, de nem azért, mert felvette az egyik oldal-másik oldal manírját, és kényszeresen középre igazított, hanem azért, mert vállalta azt az újságírói felelősséget, amiben aktív résztvevőként mindig arra próbált kérdezni, ami fontos. Nem ami nekik fontos, hanem ami a nézőnek, az országnak, a demokráciának, a sajtószabadságnak volt fontos. Kérdezett, mert aggódott, mert érdeklődött, mert feladata volt. Ő így került középre, és így került a függetlenség szerepébe.
És el kell mondani azt a történetet is, amely Baló György az ország legjobb tévésének története, akitől elvették politikai okokból, hogy ő irányítsa az egyik első kereskedelmi tévét, és nem adtak neki lehetőséget, hogy igazi közmédiát csináljon Magyarországon. Talán kevés helyzet írja le egyértelműbben, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon hogyan lehetetlenítette el a politika, hogy erős sajtó jöjjön létre az ő ellenőrzésére. Az pedig már történelem, hogy ennek az erős sajtónak a hiánya (többek között), hogy vezetett oda, ahol most 2019-ben élünk.
De tényleg az a helyzet, hogy nem nekem kell méltatni Baló Györgyöt, nem is érek fel addig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.