Szerző: Határátkelő
2019.03.27.
Vajon mennyiben más nőként külföldre menni dolgozni, mint férfiként? Vannak-e különleges kihívások? A válasz (miként az a mai posztból is kiderül) a kérdésre alighanem kettős, hiszen nagyban függ attól, milyen környezetből milyen munkára megy valaki külföldre.
A határátkelő magyar nők körében például meglehetősen népszerű választás a házi idősgondozás vagy betegápolás. Ezt a munkát sok esetben a kényszer szüli, a nők (pláne az idősebbek) azért mennek ki, hogy így próbálják meg egyensúlyban tartani a családi költségvetést.
„Mi tartjuk el a családokat, akik kijárunk” – mondta például az MTA KRTK Regionális Kutatások Intézete kiadványában az egyik megkérdezett. Ella 59 évesen kezdett németországi idős embereket ápolni, hogy a nyugdíj mellé jusson majd némi megtakarítás is.
Helyzete nagyon nem irigylésre méltó, amikor a szerző (Váradi Monika Mária) beszélgetett vele, akkor már 9 éve járt a faluja és a különböző németországi települések között – nem bejelentett munkákra, minimális német nyelvtudással.
Nincs ezzel egyedül, de a helyzetet jól jellemzi, hogy éppen a munka jellege és bejelentetlensége miatt egyáltalán nincsenek pontos számok arról, hány magyar élhet így.
(Régebben – az 1990-es, 2000-es években - egyébként az idősgondozás helyett inkább a németországi mezőgazdasági munkák voltak jellemzők. Akadt olyan nő, aki hat éven át minden nyáron kijárt dolgozni – nem ritkán embertelen körülmények közé.
Az idézett tanulmányban meséltek napi 16–20 órás munkákról. Előfordult, hogy a hazatérőket nem ismerték fel a családtagjaik, mert tíz kilókat fogytak, sötétbarnára égtek, de olyan is akadt, akinek a kézízületei mentek tönkre.) ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.