Szerző: Határátkelő
2019.03.02.
„USA – kártevő. Kína – házi kedvenc. Thaiföld – előétel.” Sok repülőtéren (például a Heathrow-n) lehetett egy időben látni ilyen feliratokat egy globális bank reklámján – ami egy szöcskét ábrázolt.
Mindez kiválóan rámutat, milyen hihetetlen ereje van a kultúrának, ha egy ilyen szerény kis állatot ennyire sokféleképpen láttat. Mennyivel bonyolultabb hát az emberi kommunikációt, gesztusokat értelmezni!
Ugyanakkor előfordul, hogy egy kívülálló látszólag a legnagyobb természetességgel képes mások (számára szokatlan) viselkedését dekódolni. Ez a kulturális intelligencia, ami különösen azok számára fontos, akik külföldre mennek dolgozni vagy élni.
Mi a különbség a kulturális és az érzelmi intelligencia között?
A kettő meglehetősen hasonlít egymáshoz, talán úgy a legkönnyebb megfogalmazni, hogy a kulturális intelligencia ott kezdődik, ahol az érzelmi véget ér. A magas kulturális intelligenciájú ember képes egy személy vagy egy csoport viselkedéséből megkülönböztetni, mi az, ami mindenkire és mi az, ami csak az adott emberre érvényes.
OK, ez így egy kicsit lila, úgyhogy inkább hozok egy példát. Egy amerikai menedzser németországi csapatába bekerült két helyi mérnök, akik gyakorlatilag a csoport többi tagjának minden ötletét lehúzták, nem is mindig túl udvariasan. Az amerikai ebből azt a következtetést vonta le, hogy a németek általában véve durvák és agresszívak.
Kicsit magasabb kulturális intelligenciával rájött volna, hogy csupán annyi történt, hogy a német kollégák (ellentétben vele) képesek voltak élesen szétválasztani az adott ötlet megítélését az adott személy minősítésétől. Tehát amikor egy ötletet kritizáltak, annak az ő szemükben semmi köze nem volt az adott személyhez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.