AMIKOR BEÜT A MÉNKŰ

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő / Márti
2019.03.14.

Az alábbiakban egy egészségügyi (szerzője, Márti szerint) „élménybeszámoló” következik Hollandiából. Nem kevés megpróbáltatáson mentek keresztül a családjával, így aztán volt alkalmuk alaposan kitapasztalni a holland rendszer működését.

„Hülye dolog élményekről írni, ha az ember rendszeres kórházjáróvá lesz. Mégis, a sok kalamajka és baj ellenére mindig érnek meglepetések még így közel 20, Hollandiában töltött év után is.

A holland orvosi ellátás kulcsa a háziorvos. Minden bajunkkal hozzá fordulunk, s az esetek legnagyobb részében ő, vagy a praxisát segítő különböző szakemberek (dietetikus, pszichológus, különböző dolgokra specializálódott szakápoló) jelentik a megoldást. Szakrendelésre is a háziorvos utal, amennyiben szükséges.

A háziorvosi ellátás ingyenes, de a laborvizsgálatok, a szakorvosi és kórházi ellátás bizony nagyon drága. A számla pedig mindenről érkezik, pontosan látjuk, hogy például egy vérvétel €22,50.

Az egészségbiztosítás havi kb. €120 fejenként, de ezen felül az első €365 évente saját költségünk. (Ez kb. egy szakorvosi vizitet és pár gyógyszert fedez.) Sok, igen. De a valamit valamiért elv nagyban érvényesül.

Jött a rossz hír

A ménkű két éve csapott be, amikor a férjem éjszaka rosszul lett, mentővel kórházba került. Reggel 6-kor úgy hagytam ott, hogy akkor kezdték el a vizsgálatokat. Délutánra pontos diagnózisunk volt: bélrák.

Olyan gépezet indul be ilyenkor, hogy a páciensnek se pánikba esni, se álmélkodni nincs ideje. Jól kidolgozott protokoll szerint, végtelenül emberségesen, maximális empátiával dolgoznak orvosok, ápolók.

A kezelésbe bevonják a közvetlen hozzátartozókat is. Rám is figyeltek, s ki teát hozott, ki velem külön beszélgetett, hogy hogyan tudjuk megszervezni az életünket a beteggel és a gyerekekkel, s hogy én hogy bírom a megpróbáltatásokat fizikailag és pszichésen is.

Kamaszainkat külön szakápoló hívta beszélgetésre, segítette az apjuk betegségének feldolgozásában, sorstársakkal együtt programokra vitte őket. Soha nem realizáltam eddig, hogy mindez mennyire fontos. S a beteg szempontjából is, hisz így ő teljesen a gyógyulásra tudott összpontosítani.

Hetente három délelőttöt a kórházban töltöttünk fél éven keresztül. Az infúziók idején minden négy beteggel egy szakasszisztens foglalkozott. Hetente jött a dietetikus, a pszichológus, a családgondozó a férjem ágyához.

Közben naponta kétszer gyönyörűen szervírozott, tápláló snackeket szolgáltak fel, s ebédet is választhattak a betegek. Mindent megtettek azért, hogy az amúgy nehezen evő páciensek kondícióját javítsák. Merthogy ez a normális s a gyógyulás egyik legfontosabb része...

ITT OLVASHATÓ