2019. március 10., vasárnap

A TEHÉN VISSZANÉZ

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő
2019.03.10. 


Ha valahol érheti kultúrsokk az embert, akkor India alighanem ezen helyek közé tartozik pozitív és negatív értelemben egyaránt. Miközben csodákat láthat az ember, teljesen bevett dolog, hogy a helyiek az utcán köpködnek és a szegénységgel sem egyszerű szembesülni. Emellett ma még Rejtőt olvasunk németül, és megnézzük, milyen egy kád a japán balkonon.

India kétségtelenül kultúrsokk lehet a köbön, legalábbis ez derül ki az asUchange szerzőjének első benyomásaiból, aki az országba érkezése óta „folyamatosan sír”, hol a fűszeres ételek, hol a megismert élettörténetek miatt.

„Bár Vietnámban sem vezetnék autót, Indiában még annyira sem. Megérkezésem estéjén három tehén sétált az úton, és nem volt túl sok hely mellettük. Hirtelen az egyik tehén megállt, és visszanézett.

Ahogy elhaladtunk a tehén mellett, mintha rám nézett volna. Megijedtem, hogy nekimegyünk a tükörrel, de valahogy volt elég hely mellette. Azóta ezen nevetünk: „When the cow looks back”.
(...) 

Kuala Lumpur után pénteken, helyi idő szerint este tíz körül érkeztem meg Új-Delhi-be, és a szállásadóm is pont repült valahonnan, így megbeszéltük, hogy a reptéren találkozunk.

Hamar kiderült, hogy megint egy pilótával hozott össze a sors, aki hallva a történetem, mennyire féltek repülni, megnyugtatott, hogy majd tart nekem fizika órát a repülőről.

Sanjay-t az első pillanattól egy barátságos, mosolygós embernek ismertem meg, és a következő napokban hihetetlen jól összecsiszolódtunk, új családot kaptam Indiában neki köszönhetően. Bár így is ért elég sok kultúrsokk, de mivel az első pillanattól fogva vele voltam, így szerintem az egyik legszerencsésebb ember lehetek. (...)

az utcán nincsenek nők, bár lehet azért sem, mert félnek, vagy azért mert háziasszonyok, férjesek, gyerekekkel vannak otthon. (...)

Nem is gondoltam, hogy mennyire messze van a Taj Mahal (az itteniek Tadzs Mehel-nek ejtik), addig a pillanatig, amíg beültünk az autóba, és láttam, hogy három és fél óra lesz az odaút. Felvettük Monica-t, az anyukáját, a gyerekeket, majd indultunk a nagy útra. (...)

Amikor odaértünk Nitu és Sanjay megfogták a kezemet és kértek, csukjam be a szememet. Odavezettek a bejárathoz, ahol először pillanthatod meg a Taj Mahal-t...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.