Szerző: COCCHIONI BÁLINT
2019.03.17.
Kevés olyan örökzöld slágertémát találunk a hazai közbeszédben, mint Magyarország gazdasági (és olykor politikai) összefonódása a közép-európai fejlődés hajtómotorjával, Németországgal. Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy Németország már a magyar iparpolitika hajnalán is nagy szerepet játszott a közigazgatási döntésekben, és ez a befolyás történelmi távlatban is növekvő trendet mutat.
Az NDK már az 1950-es évek végén kiemelkedő kereskedelmi partnerünk volt: Kelet-Németország sorrendben a harmadik, az NSZK a negyedik, ketten együttvéve a Szovjetunió után a második helyen álltak, az import-export mintegy 15%-át adták. (Győri-Szabó, 2011) A rendszerváltás után, és különösképpen a 2008-as gazdasági válság, valamint a NER kialakulása alatt már nehéz olyan átfogó országelemzéssel találkozni, amely ne hangsúlyozná ilyen-olyan formában Magyarország és Németország elmélyült közgazdasági viszonyát.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a témáról kialakult közbeszéd egybehangzó lenne, sőt. Könnyen szemet szúrhat, hogy mind a sajtóban, mind a szakirodalomban végletesen eltérő megítélése van a Bundesrepublikkal kialakult románcunknak. Legutóbb talán a túlóratörvénnyel kapcsolatban csaptak össze élesen a Németországról kialakult narratívák. Ugyan kormányhoz közeli szereplők is elismerték, hogy volt köze a német ipari lobbinak a törvénymódosításhoz, valamint hogy az alapvetően a munkaerőhiányt hivatott ellensúlyozni, a praxisról kialakult álláspontok már merőben eltérők voltak. Többen felhívták rá a figyelmet, hogy a törvény kiszolgáltatott helyzetbe sodorhatja az alkalmazottakat, tovább növelve a Magyarországon amúgy is erózióban lévő munkavállalói érdekérvényesítési lehetőségeket.
Továbbfűzve a párkapcsolati allegóriát mondhatjuk úgy, hogy ha az egyik félnek túl nagy az anyagi fölénye partnerével szemben, az visszaélésekre adhat lehetőséget; másfelől viszont a magyar fél is profitálhat házastársa anyagi jólétéből.
Ezzel el is jutunk a német gazdasági befolyást célzó bírálatok második nagy csoportjához. A kritika lényege, hogy a magyar gazdaság túlságosan függ a némettől, így egy esetleges németországi válság nemhogy begyűrűzne, de alapjaiban rengetné meg a magyar üzleti életet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.