A KÖZÉPKORBAN HIÁNYSZAKMA VOLT A HÓHÉR

MA IS TANULTAM VALAMIT
Szerző: JUHÁSZ EDINA
2019.03.03.

Hóhérnak lenni már a középkorban sem volt egy álommunka, nyilvánvaló okok miatt: sem közkedvelt, sem irigyelt nem volt, aki ezt választotta. A fizetés nem volt rossz, de a munka kifejezetten idényjellegű volt, nem adott biztos megélhetést. De akkor mégis ki választotta ezt magának életpályamodellként, és milyen feltételeknek kellett megfelelnie a munkához?

A hóhér feladata nem egyszerűen annyi volt, hogy végrehajtsa a halálos ítéletet; oda kellett figyelnie arra is, hogy mindez a lehető legkevesebb szenvedéssel történjen. Ha egy kivégzést elkontárkodott, az a saját életébe is kerülhetett.
Futóversenyen dőlt el a büntetés

Az idők során gyakran változott, mi mindennek kellett megfelelnie a hóhéroknak, és attól is függött a konkrét munkakörük, hogy hol éltek. Az ottomán birodalomban például lehetőségük volt az elítélteknek futóversenyre kihívni a hóhért, és ha nyertek, szabadon távozhattak. De volt olyan is, amikor megverekedhettek a törvény végrehajtójával. Máshol pedig nem csak hóhéri feladatokat kellett ellátniuk, de testőrként, sőt kertészként is funkcionáltak. Annyira népszerűtlen szakma volt ez, hogy sokszor kényszeríteni kellett valakit a munkakör betöltésére, vagy

AZ ELÍTÉLTEK A SAJÁT BÜNTETÉSÜKET VÁLTHATTÁK KI AZZAL, HA BEÁLLNAK HÓHÉRNAK...

ITT OLVASHATÓ