A HIÁNY ÁRTALMATLANÍTÁSA - KÖZGAZDASÁGI FORDULAT ÉRLELŐDIK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BLAHÓ MIKLÓS
2019.03.03.

A nagy recesszió után talán kissé megkésve, de szükséges és jó nagy vitát kavart Olivier Blanchard, a Nemzetközi Valutaalap volt vezető közgazdásza. Akár kisebb tudományos forradalmat is kirobbanthat ugyanis azzal a nézetével, hogy a hiány és az államadósság bizonyos körülmények között nem számít, náluknál súlyosabb gazdasági és társadalmi problémákat helyénvalóbb lenne orvosolni.

Ha a gazdasági növekedés számszerű üteme meghaladja a kamatszintet, akkor az államadósságnak nincs érdemi, büdzsét érintő költsége. Úgy lehet tehát hitelt felvenni, hogy nem kell a törlesztéshez adót emelni, és az ügyletnek nincs különösebb szociális vonzata sem. Ezzel érvelt az Amerikai Közgazdasági Társaság nagy visszhangot kiváltó múlt havi ülésén Olivier Blanchard, aki jelenleg a washingtoni Peterson Intézet kutatója, de korábban, a nagy recesszió idején éppen a Nemzetközi Valutaalap, az IMF vezető közgazdásza volt. A válságkezelésben szerzett tapasztalatait is beolvasztotta a tudományos dolgozatába.

Nem most világosodott meg, már IMF-tanulmányaiban is megjelent számos új gondolata, például arról, hogy a hanyatló gazdaságban foganatosított megszorító intézkedések sora az úgynevezett multiplikátor vagy sokszorozó hatás révén még nagyobb visszaesést idézhet elő. Sőt valójában részben ez a politika vezethetett az eurózóna államadósság-válságának a kitöréséhez és elmélyüléséhez. Annak idején az Európai Bizottság ezt persze kétségbe vonta. Most azonban azt fejtegeti friss elemzésében Blanchard, hogy a lanyhulás során alkalmazott költségvetési terjeszkedés a növekedés serkentése révén hozzájárulhat az államadósság nemzeti össztermékhez mért arányának a csökkenéséhez.

Létezik-e jó és rossz adósság? A kérdés primitívnek látszik, de az utóbbi évtizedekben alkalmazott gazdaságpolitikák fényében egyáltalán nem az. Maga a szerző is ilyesmire utal, amikor előadása nyomán interjút adott a Financial Timesnak. Emlékeztetett rá, hogy a hidegháború lezárulta után létrejött, teljes gazdasági liberalizációt meghirdető washingtoni konszenzus rossznak ítélte az államadósságot. Igaz, ez az időszak egybeesett az amerikai gazdaságtörténet azon ritka periódusával, amikor a kamatszint meghaladta a gazdasági növekedés ütemét. Ám egészen a nagy recesszióig az maradt a vezérlőelv, hogy az államadósság rossz, s az eurózónában az erőteljes német befolyás miatt mindmáig ez az egyetlen követendő stratégia. Inflációs félelmeik miatt a németek gyűlölik az adósságot, hangoztatja Blanchard, de ez a nézet éppoly káros, mint a szintén vakhit a teljesen szabad kereskedelemben és a korlátozások nélküli nemzetközi tőkeáramlásban...

ITT OLVASHATÓ