Szerző: BALAVÁNY GYÖRGY
2019.02.02.
2. A homoszexuális orientáció nem betegség, nem lehet belőle senkit meggyógyítani.
3. Bűnnek nevezni egy akaratunktól függetlenül kialakult tulajdonságot: teológiai nonszensz. Ha pedig a homoszexuális orientáció nem bűn, nem lehet megbánni és megtérni belőle.
4. Minden fennmaradni képes populáció heteroszexuális, a homoszexualitás eltérés az alapértelmezett beállítástól. De az, hogy embertársaink egy kis része (4–6 százaléka) saját neméhez vonzódik, semmi veszélyt nem jelent a többiekre nézve. Egészséges társadalomnak tűrnie kell a nem destruktív eltéréseket. A homofóbia olyan, mint a szervezetben az autoimmun betegség; ilyenkor az immunrendszer sejtjei az ártalmatlan, sőt szükséges sejteket is veszélyként ismerik fel, és hadba lépnek ellenük.
5. Ha a nemi irányultság nem választható, akkor nem is terjeszthető. A félelem, hogy a társadalom „elbuzul”, alaptalan. Ha többen vállalják a másságukat, attól nem a számuk növekszik, csak a jelenlétük lesz felismerhetőbb. Ezért értelmetlen a másság „követendő példaként” való emlegetése is. A melegszervezetek nem azt tekintik követendőnek, ha valaki meleg, hanem azt, ha egy meleg ember vállalja önmagát. Ez nagyon fontos különbség. Remélem, amikor Szőnyi Szilárd idáig ér az olvasásban, a homlokára csap, és azt mondja: „Á, már értem.”
6. Bár a homoszexuális emberek nem jelentenek semmi veszélyt a többségi társadalomra, ez fordítva nem igaz. Evolúciós ösztönei szerint az emberi lény nem jogkiterjesztő vagy toleráns, hanem önző és kirekesztő, mert ezt érzi túlélése és prosperitása zálogának. Minden közösség hasonlóságok alapján szerveződik, a mástól, az eltérőtől pedig ösztönösen elzárkózik. Ezért csúfolják és közösítik ki a gyerekek a kövér, vagy nagyon szeplős, vagy dadogós, vagy kacskalábú társukat – és ezért kell megdicsérni azt a gyereket, aki kiáll mellettük.
7. Az erkölcs jórészt tanult dolog, és a civilizált társadalom egyik alapmozzanata, hogy nem éljük ki közvetlenül és nyersen az ösztöneinket. Nem csapjuk agyon egymást a nőstényért vagy a kajáért (szerencsés esetben), és nem rekesztünk ki senkit a tőlünk eltérő bőrszínéért vagy szexuális irányultságáért (szerencsés esetben).
8. Mivel a társadalom eredendően, ösztönösen homofób, a meleg embereket gyógyítandónak beállítani, tehát homofóbnak lenni semmiféle bátorságot nem igényel. Aki ilyen alantas ösztönökre hat, az népszerű lesz, ezért tér vissza mindig a Fidesz a témához, miközben tagadja homofóbiáját. (A „nem vagyok homofób, de kevesebb meleg kéne” pont olyan, mint a „nem vagyok antiszemita, de kevesebb zsidó kéne”.)
9. Mivel a nemi orientáció nem döntés kérdése és nem betegség, a meleggyógyászat nem működik, az exgay mozgalom pedig szemfényvesztés. Az exgay beszámolók véleményem szerint arról tanúskodnak, hogy milyen tudati deformációkra képes a csoportnyomás. A melegek el tudják hitetni egy ideig magukkal és a környezetükkel, hogy nem melegek, különösen, ha a környezetük erre presszionálja, majd ezért jutalmazza őket. De a lufi előbb-utóbb kipukkad, és be kell látni, hogy a dolog nem működik. Se szeri, se száma az eseteknek, mikor a mozgalom tanúságtevő tagjai, vagy maguk a vezetők feladják a hiábavaló küzdelmet, visszatérnek eredeti irányultságukhoz. Ezekről Szőnyi Szilárd nem akar tudni.
10. A társadalomnak elemi szüksége van ismeretterjesztésre, aminek kitűnő eszköze lehetne a közszolgálati média. Nem pajzsra emelni egy tudománytalan és káros elméletet, az nem rosszindulatú kirekesztés vagy a szólásszabadság korlátozása, hanem jogos önvédelem. Az evolúciós ösztönnek, ami elkülöníti az eltérőt, igenis megvan a helye olyankor, ha az eltérés káros és rossz. A bűnözőket nem kezeljük úgy, mintha nem volnának bűnözők, üldöztetéses téveszmék rabjainak nem emelünk közpénzből szószéket (szerencsés esetben). A köztévében legfeljebb úgy kéne bemutatni a meleggyógyászokat, mint a lapos-Föld-hívőket: érdekességként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.