TAMÁS GÁSÁR MIKLÓS: JÓT AKARTUNK, DE TÉVEDTÜNK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BUJÁK ATTILA
2019.02.02.

Ne nagyon hetvenkedjen az ember, ha elmúlt hetven. A közönség mégis valami ilyesmit vár. Tamás Gáspár Miklós születésnapján a lapokat interjúözön árasztotta el. Hogy írásunk hőse öregszik – és a hiúság vétke sem idegen tőle –, a felvételeken rosszul palástolt meghatottság is bizonyítja. Kolozsváron kisebb konferenciát szerveztek a tiszteletére, Budapesten egy kis klubban baráti körben tisztelegtek előtte. Az életút fontos és érdekes, ha úgy vesszük, már közkincs: a politikai cselekvés filozófiai megalapozásának véget nem érő folyama. Cikkek és médiaszereplések halmaza. A közönség pedig külön számon tartja a manírokat. A híres sétapálcát. A csokornyakkendőt. A szivart. Gazsi harminc éve ingerli, provokálja és szolgálja a közönséget. Valahogy úgy vagyunk vele, mint a kokainnal: zavar a függőségünk, de nem bírunk leszokni róla. Mielőtt bármit is leírunk róla, szögezzük le: nagy arc, nagy ember, a rendszerváltás korának klasszikus alakja.

Amikor megismerte a szélesebb közönség (erősen kezdett, parlamenti képviselőnek választották be az utolsó kádári parlamentbe), már jelentős út állt mögötte. Igaz, a megelőző időket leginkább a közeli eszmetársai, a szamizdat aktív fogyasztói és a Szabad Európa Rádió hallgatói ismerhették. De a városban akkor is „jelen volt”, nem láthatóan, mégis tudhatóan. A rádió pagodájában láttam először, épp vitatkozott, pontosabban előadott. Egy cikkét vagy nyilatkozatát magyarázta, amelyben konzervatív-liberális elveit fejtette ki. Mivel a két dolog, a tiszta liberalizmus és a konzervatív-liberális felfogás nagyban különbözik. Ő az utóbbit vallja. Az előadás oly szemléletes, annyira meggyőző volt, hogy a vele lévő tisztes hölgy (akkoriban az új arcokat rajongó raj követte) fellelkesült. Azonnal indítványozta, ha így van, váljanak külön, váljanak le az SZDSZ-ről, alapítsanak pártot. TGM persze zavarba jött: „Asszonyom, lehet, hogy így van, mégsem lenne most célszerű. Egyelőre nem.” A politikában ez volt Gazsi sajátja – és hibája.

A filozófiai értelemben tökéletes megoldást javasolta, de az rendszerint nem volt megvalósítható.

Egyéniségén már akkor átütött a született revizionista marxista. Lelke legmélyén ugyanis az volt, erdélyi úrba oltott Karl Kautsky, aki tiszta forradalomról, a tőke uralmának megdöntéséről álmodik, s mivel az szűkös emberi létünk határain belül megvalósíthatatlan, hogy ne múljon haszontalanul az élet, nekiállunk és reformálunk. Jóléti államokat eszkábálunk. Igaz, ma már erre sincs mód. Legföljebb küzdhetünk a NER ellen...

ITT OLVASHATÓ