Szerző: Jogállam 2.0
2019.02.02.
"Derékba tört kamaszkor, diákcsíny, nem akartak ők senkit megölni" - Magyarország egyéni felelősségtudatáról kapunk látleletet ezekből a közösségi oldalon szemezgetett véleményekből.
Január 23-án, múlt szerda éjjel lángbaborult Budapest egyik legkedveltebb, turistáktól nyüzsgő belvárosi sétálóutcájában a Ráday Kollégium többszintes épülete. A tűzeset után nyolc nappal fogták el a szándékos gyújtogatással gyanúsított kamaszokat – egy 16 és két 15 éves fiút – akik heccnek minősítették a tettüket, és állításuk szerint megbánták. Ezt a megbánást a nyolc napig tartó hallgatásuk és akkor is csak a rendőrség által előállításuk igazolná.
"Nem akartak ők senkit megölni"
A Károli Gáspár Református Egyetem mellett több más egyetem összesen 165 diákjának budapesti lakóhelyéről beszélünk, ahol nyilván, a gyújtogató fiúk felmérték, hogy a 165 főből hány diák van hétköznap este az épületben, és ki, hol tartózkodik, milyen útvonalon fog terjedni a tűz. Ha például valaki belelő egy tömegbe, nyilván, ő sem akar senkit megölni. Legalábbis ezt szokták vallani, másik opció a beszámíthatatlanságra hivatkozás, de azzal még egy kényszergyógykezelés is becsúszhat.
A büntetőjogban a szándék nem a vádlott vallomásán alapszik, hanem az objektíven belátható várható eredménnyel és az igazoltan előre felkészüléssel már szándékosnak minősül a tett. A gyújtogatás szándékosságára itt a tárgyi bizonyíték – az acetonos matrac – az igazolás, az emberölési szándékra a zsúfolt épület felgyújtásra kiválasztása igazoló erejű lehet.
A közösségi oldalakon megértő édesanyák és vajszívű édesapák groteszk jelmezébe bújt emberek úgy próbálják győzködni a tragédia felett felocsúdni nem tudó embereket a gyújtogató kamaszok védelmében, hogy "az vesse rájuk az első követ, aki nem vett részt valaha diákcsínyben".
A diákheccnek egyik ordító szépséghibája, hogy otthon régóta terveztek egy gyújtogatást – tehát nem gyufázást, hanem ahol látványosan csapnak fel a lángok – majd erre módszeresen kiválasztottak egy helyszínt, ami nem egy kültelki üres fáskamra, hanem egy belvárosi, zsúfolt diákszálló, hétköznap este.
Volt olyan kommentelő, aki fölényesen azzal érvelt, hogy egy "15-16 éves korlátozottan beszámítható", igaz, azt nem tette hozzá, hogy ugyanezen fiúk korlátozottsága már teherbe ejti akár a kommentelő lányát is. Egy új élet születhet a nem beszámítható fiúcskák egyetlen magömléséből. A közösségi hálón embert próbáló gimnáziumi felvételikről vitáznak, mindeközben állítják, egy 15 éves nem tudja azt belátni, hogy akár kevesen élik túl, ha 165 főre rágyújtanak egy épületet akár álmukban. Ez a belátási képesség feltételezett hiánya inkább a debilség szintjét veti fel, ám egyelőre a fiúk a hecc minősítéssel védekeznek, zavart elmeállapottal még nem.
"A kollégium lakóinak SMS-ben vagy telefonon kellett jelezniük, hogy rendben kijutottak az épületből. Az egyik lány azt mondta az Indexnek, a híresztelésekkel ellentétben nem szólt a tűzjelző, a diákok úgy értesítették kollégiumi társaikat, hogy kiabálva végigrohantak a folyosókon. "
Az elkövetők a nyolc napig nem jelentkező megbánás és a hecc feletti örömködés elegyében úszva, minden bizonnyal a szülők lázas keresése mellett egy-egy ügyvédet megtalálva sikerült azt vallaniuk, hogy egy darab kis üveg acetonnal borítottak le egy matracot, ami nyolc perc alatt akkora tüzet okozott, hogy a kiérkező tűzoltók a legmagasabb készültségi fokozatot rendelték el, kiürítették a fél utcát.
30 tűzoltókocsi 100 tűzoltóval küzdött a lángok ellen órákon át....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.