SIMON MÁRTON: TD PLUSSZMÍNUSZ ∞

KÖNYVESBLOG
Szerző: SIMON MÁRTON
2019.02.15.

Február 13-án 80 éves korában elhunyt Tandori Dezső Kossuth-díjas költő, író, műfordító. Gyermekkorától ugyanabban a házban élt Budán, a Lánchíd közelében. Nagyon fiatalon bekerült gimnáziumi tanára, Nemes Nagy Ágnes írói-baráti körébe, versei a hatvanas évek közepétől jelentek meg rendszeresen, első kötete 1968-ban, Töredék Hamletnek címmel. Tandoritól Simon Márton búcsúzik a Könyvesblogon.


Kedves Tandori Dezső!

Képzelje, ezzel a mondattal kezdődött a napom: Hadd mondjam már el mindenhogy is!

Egy középkorú, közepesen türelmetlen férfi mondta reggel a villamoson a telefonjába, úgy két méterre tőlem. Amikor leszálltam két megállóval később, majdnem odamentem hozzá, hogy elmondjam neki, hogy maga tegnap meghalt.

Kedves Tandori Dezső!

Elvillamosoztam szerdán este a Lánchíd utca 23. elé, hogy megnézzem, mit látott maga egész életében, minden reggel, amikor kilépett a kapun. Pluszmínusz napsütés. Vagy egy órát álltam ott a sötétben, mire lett a kérdésre bármi válaszom. Pedig egyszerű volt: nem tudom, mit látott. Ötletem sincs, pedig érdekelne. Azért az az egy óra itt van velem azóta is, becsomagolt vízpart.

Kedves Tandori Dezső!

Tizenhét éves korom óta tervezem, hogy írok önnek egy levelet. A Korsós Bálint tanár úr miatt volt az egész, bemondta egyszer órán, hogy tényfékezőgép, és attól az egy szótól az egész krétaporos, nevetségesen mély kín, amiben az életem címén voltam, megmozdult. Kiderült, hogy nem csak a minden más, de ez is van. Valami ilyen – nem gyűjtök jelzőket magáról, ki vagyok én ahhoz. Olyan. Nagy. Hadd mondjam ezt az egyet. Nagyon nagy. És azóta majd két tucat könyvéhez volt szerencsém, többekhez ezek közül évek óta újra és újra. Ha három embert kéne mondjak, akik nélkül sokkal-sokkal rosszabbul érteném ezt az azóta is krétaporos és egyre csak nevetségesebb, mély satöbbit, ami az életem címén vagyok, akkor abból a háromból kettő maga volna, a plusz egy meg az Esterházy...

ITT OLVASHATÓ