SAJTÓIPARI BETANÍTOTT MUNKÁSOK

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2019.02.26.

Kérem szépen, ne tévessze meg magukat a látszat, nem álltam be tihanyi visszhangnak. Pedig elég sok visszhangszerű dolog lesz ebben az írásban, kezdjük azzal, hogy olyasmit dolgozok fel, amit eredetileg az Abcúg írt meg, azt másodközölte némely kommentárokkal a 444, most én foglalkozom vele. Nem, nem olcsó ismétlést tetszenek látni: ugyanis a téma megérdemli, hogy elemezzék.

Szóval, adott ez a mi sajtóhelyzetünk. Áldatlan, ilyen pocsék még sosem volt. Az én szempontomból úgy tűnik, csöppnyi Dávidként harcol az életben maradásért a maroknyi – lassan valóban maroknyi, egy kézen megszámolható! – független orgánum a kormánymédia Góliátjával. Mi nyomorgunk, ők dúskálnak, mi betegre dolgozzuk magunkat (nem túlzás: havonta körülbelül 400 gépelt oldalnyi anyagot adok le és meg is jelenik, sőt, ha tehetném, vállalnék még plusz munkát, mert nagyon kevés a bevétel), ők dúskálnak és a napi tíz sorokért, amiket nem is minden nap írnak meg, még a gyakornokok is havi nettó háromszázezret visznek haza. Én ennyit harminc év szakmai múlttal sem kapok, sőt, még a közelében sem járok, soha nem is jártam – akkor sem, amikor négy lapnak dolgoztam egyszerre. Most kettőnek dolgozom, ugyanis „átalakult a médiapiac”.

A tartalom? Épp most zongorázom a különbséget, igaz, nem hangszeren, hanem billentyűzeten. Arra még majd külön kitérünk, miért a legnagyobb baj a tartalom, illetve annak lényegtelensége: de azt azért körülbelül mindenki tudja, mennyire hihet a kormánymédiának.

Szóval lehet, hogy valamennyit dolgoznak ezek az ifjú titánok és titániák, csak az nem újságírás, hanem – akárhogyan is tiltakoznak ellene – propaganda, ők nem szerkesztőségbe járnak, hanem hivatalba és nem újságírók, hanem híripari szakmunkások és hivatalnokok. Tulajdonképpen betanított munkások. És ahogy a Wartburg-gyárban sem készül Maybach, pedig elvben az is gyár, ott is munkások dolgoznak, csak éppen, hm, kicsit másképp, úgy ők sem lesznek soha képesek rendes sajtót írni. Élvezhetőt. Gurul ez is, „sajtónak látszó tárgy”, ahogy a Trabant meg autónak látszott, de azért nem szabad versenyen indulni vele. Legalábbis nem bölcs gondolat...

ITT OLVASHATÓ