Szerző: BODNÁR ZSOLT
2019.02.25.
Az önvezető autók kronológiájában mostanában jutottunk el arra a pontra, hogy a gyártás és a tesztelés után lassan el kell kezdeni törvényekkel szabályozni, milyen keretek között járhatják az utakat. Ez a technológiai kérdéseken felül számos erkölcsi problémát is felvet. Sofőr hiányában ki a felelős egy közúti balesetért? Ha választani kell, egy terhes nőt szállító autóba vagy egy bicikliző kamaszfiúba ütközzön az autó? És mihez kezdjünk a szabadidőnkkel, ha egy kétórás utazás során már nem a vezetésre kell koncentrálni?
Erről beszélt a Qubitnek Patrick Lin, a Kaliforniai Állami Műszaki Egyetemen (Cal Poly) működő Erkölcs + Fejlődő Tudományok (Ethics + Emerging Sciences) intézetének igazgatója, a Cal Poly és a Stanford Egyetem filozófiaprofesszora, aki több könyvet írt a technológiai erkölcsről és a robotetikáról.
Patrick Lin: Jelen állás szerint a termékfejlesztés a cégek feladata, amik a piaci viszonyokra reagálnak. Néha, mint például a gyógyszerek, járművek vagy más potenciálisan veszélyes termékek esetében, külső szabályozókat is bevonnak a folyamatba, akik a közvéleményt képviselik. Ez a felosztás korrektnek tűnik. Minden iparág kétségbeesetten várja a szabályozók útmutatását, mivel a kockázat óriási lehet, és biztosra akarnak menni, hogy megvan minden engedély, ami csökkentheti a felelősségüket.
De a szakértelem is számít. Például, ha egy házat építesz, kíváncsi lehetsz profi építészek és mérnökök tanácsára. Miért lenne ez másképp az etikai kérdések esetében? Nem titok, hogy a filozófusok körében még mindig vannak viták a „helyes” etikai elméletről, de erre a gyakorlati etikában nincs is szükségünk – elég, ha különböző etikai elméletek módszereit használjuk arra, hogy felvázoljuk a lehetőségeket. Az, hogy egy önvezető járművet hogyan programozzanak, végső soron politikai döntés, amihez szükséges a közvélemény beleegyezése is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a népnek mindig igaza van, de az emberek meghatározó szereplői a folyamatnak, és ha valamivel nem értenek egyet, vagy meg sem kérdezik őket, akkor az ipar kudarcra van ítélve.
Elképzelhető, hogy a különböző önvezető járművek más-más etikai alapelvek szerint működnek majd? Lesz olyan univerzális alapelv, amely mindegyikre vonatkozik, vagy ez versenyjogi problémákat szülne?
Úgy tűnik, hogy megvan a helyük a különböző megközelítéseknek. Végül is most sem várjuk el, hogy minden autónak ugyanolyan legyen a gyorsulása, a maximális sebessége, vagy más olyan tulajdonsága, ami veszélyesebbé teheti az adott autót. Nem követelünk egyforma sebességkorlátozást a világ különböző pontjain, de még arra sincs univerzális szabvány, hogy az út melyik oldalán vezessenek az emberek. Egy önvezető sportautónak például lehetnek agresszívabb beállításai a meghatározott etikai határokon belül. A tárgyalt erkölcsi alapelvek közül többre amúgy sincs objektív válasz.
De van itt valami az univerzális alapelvvel kapcsolatban. Gondoljunk bele, milyen zavaros lenne, ha például különböző országokban különböző jelzőtáblákkal találkoznánk. Ezért jött létre a Bécsi Közúti Közlekedési Egyezmény és más nemzetközi megállapodások. Legyenek szabványai az önvezető autózásnak? Erről még folynak viták. Ennek lennének előnyei a hatékonyságot, a kommunikációt és a különböző önvezető járművek együttműködését tekintve, de magában rejti azt a veszélyt is, hogy túl korán állítanánk fel egy szabványt. Ezen a ponton még elfogadható a „Virágozzék száz virág!” elve, megfelelő felügyelet mellett, az etikai szakértőket is ideértve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.