Szerző: SZELESTEY
2019.09.08.
- Az Európai Néppárt politikai és gazdasági okokból megalkuszik, amikor szemet huny Orbán antidemokratikus randalírozása fölött.
- A hasonló a hasonlónak örül: Netanjahu vendégül látja Orbán Viktort és Visegrádi Csoportot Jeruzsálemben.
Die Welt
1. Németországot és a visegrádi közösséget sok minden elválasztja egymástól, ám ettől még szükségük van egymásra. Utóbbi pontnál főként Orbán Viktorral vannak gondok. A pozsonyi útra a Fal leomlásának 30. évfordulója adott alkalmat és a négyek részéről rendkívül fontosnak ítélték a megbeszéléseket. Feltűnő volt, hogy Magyarországon az állami, illetve a hatalom közeli sajtó sokkal behatóbban foglalkozott a csúccsal, mint a független orgánumok. Ez azzal függhet össze, hogy a miniszterelnök – az ellentétektől függetlenül – mostanában azt hangoztatja: a régió jövőjét a németekkel folytatandó termékeny együttműködés jelenti. Pont itt van Orbán és lengyel kollégája dilemmája, mert ugyan mindketten élesen bírálják a berlini menedékpolitikát, ám gazdaságilag szükségük van a németekre.
A napirendre tűzött témák közül elsősorban a következő unió költségvetés ügyében lehetett nehéz dolguk a részvevőknek. Az EP ugyanis a jogállami elvek betartásához és a korrupció elleni hatékony harchoz kívánja kötni a támogatásokat, ami egyértelmű jelzés Budapestnek és Varsónak. Ennél a pontnál valóban Európa új rendjéről folyt a vita. A V4-ek növekvő befolyása, valamint a brit kilépés folytán megy a szkander az új kontinentális egyensúlyért. A birkózás középpontjában Németország áll, amelynek el kell döntenie, mi legyen: mélyebb európai integráció vagy több nemzetállam? Német-francia tengely vagy arccal Kelet felé?
A másik oldal szögesen ellentétes nézetet képvisel a bevándorlás ügyében, ám gazdaságilag függ mind Németországtól, mind Brüsszeltől. Magyarországon és Lengyelországban egyes kommentárok úgy értékelték, hogy Pozsony lépés volt az új partnerség felé. Tehát hogy Merkel elment a tanácskozásra, hangzik az érvelés, az a négyek növekvő európai súlyát igazolja. De arról is árulkodik, hogy a kancellár Franciaország ellensúlyaként szán szerepet a térségnek, mondják ugyanezek a körök. Ám az is lehet, hogy a vendég igazából a keletiek összefogását igyekszik gyengíteni. Ide lehet sorolni a különtalálkozót a szlovák házigazdával. Úgy tűnik tehát, hogy a magyarok és a lengyelek számára egyelőre vágyálom marad a Berlinnel kiépítendő stratégiai partnerség. Legalábbis amíg elutasítják a több integrációt és a differenciált migrációs politikát.
2. A visegrádi államok nehéz szomszédok és már rég felkavarták az uniót. Pozsonyban a kancellár már annak is örülhetett, hogy találtak közös témát, és nem törték össze a porcellánt. Ebből a szempontból a látogatás valóban sikeresnek bizonyult, Merkel azt üzente a világnak: tudunk együttműködni. Gazdasági értelemben bizonyosan. Politikai értelemben viszont a V4-ek olyanok a kancellár számára, mint tüske a köröm alatt. Nem kérnek a menedékkérők átvételéből és saját terveik vannak az EU megreformálására. Erősíteni kívánják a nemzetállamot, ám megsértik a jogállami alapelveket. Ezen nem változtat semmit Marcon arroganciája, Berlin felemelt mutatóujja, de még a brüsszeli büntetés sem. Mert ahogy Orbán Viktor közölte: a négyek az eddiginél jobban bele akarnak szólni a közös dolgokba. Azon kívül határozottan elutasítják a német-francia uralmat.
Az EU erősebben változik, mint ahogy az sok régi tagállamnak kedvére való volna. A Brexittel új szövetségek válnak lehetővé. Az elmúlt években a német-francia tengelynek többet kellett volna foglalkoznia Kelet-Közép-Európával ahhoz, hogy érdemben bele tudjon szólni ezekbe a dolgokba. Akkor ugyanis nem érezné úgy a térség jó néhány polgára, hogy másodrendűként kezelik az unióban. És igazi lehetőség kínálkozna az elfogadhatatlan demokratikus hiányosságok megvitatására. Látnivaló, hogy az EU-nak sürgősen kell egy híd Kelet felé. Ausztria pontosan erre a szerepre van predesztinálva, Kurz kancellárral az élen.
3. A csúcskonferencia beharangozója azt emelte ki, hogy Magyarország és Németország között jó pár ügyben kemény ellentétek feszülnek, ideértve a menedékpolitikát, a jogállamiságot és a Magyarország ellen kezdeményezett szankciós eljárást. Berlinben különösen rossz néven veszik azt a módot, ahogyan Orbán Viktor a bevándorlás kapcsán visszatérően politikai támadásai célpontjává teszi a kancellárt. A másik fél azt hányja a kancellár szemére, hogy ő javasolta a jogállami eljárás megindítását. A színfalak mögött azonban a közeledés jelei mutatkoznak, amit Magyarország már nagyon szeretne.
Szeptember óta megy a „strukturált párbeszéd” a Fidesz és a CDU között, magyar részről Balog Zoltán, valamint Gulyás Gergely és Novák Katalin vezérletével. A volt miniszter óvott a túlzott várakozásoktól, mondván, hogy amíg Berlin nem hajlandó elfogadni, hogy a magyar oldal bizonyos kérdésekben teljesen más felfogást képvisel, addig nem lehet megállapodásra számítani. Budapest részéről a jóindulat jeleként lehet értékelni, hogy német páncélosokkal, valamint Airbus harci helikopterekkel korszerűsítik a magyar hadsereget. Az Orbán-kormány a Brexit és a közös védelmi politika kérdésében is igazodik a német vonalhoz. Talán ezért is csendesedtek le mostanában valamelyest a berlini bírálatok.
Süddeutsche Zeitung
A kommentár „Nehéz partnerek” címmel bölcs dolognak véli, hogy Merkel elment Pozsonyba, mert rendkívül lényeges, hogy Európa ne törjön szét a seb mentén, amit a Vasfüggöny hagyott hátra. Ennek megfelelően az út leginkább azt szolgálta, hogy a kancellár legalább valamekkora teret nyerjen az egyre ellenségesebb terepen. Az elmúlt évek összeütközéseit alapul véve, kifejezetten barátságos gesztus volt a visegrádiak részéről, hogy meghívták a német kormányfőt. A csoporton belül a magyarok és a lengyelek adják meg a hangot, az EU értékkonszenzusával öntudatosan szembeállítják a maguk nemzeti-konzervatív társadalmi modelljét. Elnyomják a jogállamot és a polgári szabadságjogokat, tudván tudva, hogy miatt vita lesz Brüsszellel.
Hogy Merkel találkozott a négyekkel, az jelképes és egyben stratégiai fontosságú. Szlovákia és Csehország kevésbé problematikus Berlin és Brüsszel szempontjából, rájuk kevésbé jellemző a nacionalista ideológia, a bezárkózás és az EU-ellenes populizmus. Bölcs és nagyon is időszerű, hogy Németország most több figyelmet szentel nekik. Hiszen egyfelől a V4-eken belül kiegyenlítő erőt jelentenek azokkal szemben, akik ideológiai alapon ellensúlyt akarnak csinálni a csoportból a mag-Európával szemben. Másfelől egyáltalán nem biztos, hogy nem lesz velük is előbb-utóbb gond. Merkel egész munkásságának megítélésére kihat majd, hogy megtett-e minden Európa kettétörésének elkerülésére. És most kritikus időszakot élnek át a visegrádiak, beleértve viszonyukat az unió többi részéhez...
Die Welt
1. Németországot és a visegrádi közösséget sok minden elválasztja egymástól, ám ettől még szükségük van egymásra. Utóbbi pontnál főként Orbán Viktorral vannak gondok. A pozsonyi útra a Fal leomlásának 30. évfordulója adott alkalmat és a négyek részéről rendkívül fontosnak ítélték a megbeszéléseket. Feltűnő volt, hogy Magyarországon az állami, illetve a hatalom közeli sajtó sokkal behatóbban foglalkozott a csúccsal, mint a független orgánumok. Ez azzal függhet össze, hogy a miniszterelnök – az ellentétektől függetlenül – mostanában azt hangoztatja: a régió jövőjét a németekkel folytatandó termékeny együttműködés jelenti. Pont itt van Orbán és lengyel kollégája dilemmája, mert ugyan mindketten élesen bírálják a berlini menedékpolitikát, ám gazdaságilag szükségük van a németekre.
A napirendre tűzött témák közül elsősorban a következő unió költségvetés ügyében lehetett nehéz dolguk a részvevőknek. Az EP ugyanis a jogállami elvek betartásához és a korrupció elleni hatékony harchoz kívánja kötni a támogatásokat, ami egyértelmű jelzés Budapestnek és Varsónak. Ennél a pontnál valóban Európa új rendjéről folyt a vita. A V4-ek növekvő befolyása, valamint a brit kilépés folytán megy a szkander az új kontinentális egyensúlyért. A birkózás középpontjában Németország áll, amelynek el kell döntenie, mi legyen: mélyebb európai integráció vagy több nemzetállam? Német-francia tengely vagy arccal Kelet felé?
A másik oldal szögesen ellentétes nézetet képvisel a bevándorlás ügyében, ám gazdaságilag függ mind Németországtól, mind Brüsszeltől. Magyarországon és Lengyelországban egyes kommentárok úgy értékelték, hogy Pozsony lépés volt az új partnerség felé. Tehát hogy Merkel elment a tanácskozásra, hangzik az érvelés, az a négyek növekvő európai súlyát igazolja. De arról is árulkodik, hogy a kancellár Franciaország ellensúlyaként szán szerepet a térségnek, mondják ugyanezek a körök. Ám az is lehet, hogy a vendég igazából a keletiek összefogását igyekszik gyengíteni. Ide lehet sorolni a különtalálkozót a szlovák házigazdával. Úgy tűnik tehát, hogy a magyarok és a lengyelek számára egyelőre vágyálom marad a Berlinnel kiépítendő stratégiai partnerség. Legalábbis amíg elutasítják a több integrációt és a differenciált migrációs politikát.
2. A visegrádi államok nehéz szomszédok és már rég felkavarták az uniót. Pozsonyban a kancellár már annak is örülhetett, hogy találtak közös témát, és nem törték össze a porcellánt. Ebből a szempontból a látogatás valóban sikeresnek bizonyult, Merkel azt üzente a világnak: tudunk együttműködni. Gazdasági értelemben bizonyosan. Politikai értelemben viszont a V4-ek olyanok a kancellár számára, mint tüske a köröm alatt. Nem kérnek a menedékkérők átvételéből és saját terveik vannak az EU megreformálására. Erősíteni kívánják a nemzetállamot, ám megsértik a jogállami alapelveket. Ezen nem változtat semmit Marcon arroganciája, Berlin felemelt mutatóujja, de még a brüsszeli büntetés sem. Mert ahogy Orbán Viktor közölte: a négyek az eddiginél jobban bele akarnak szólni a közös dolgokba. Azon kívül határozottan elutasítják a német-francia uralmat.
Az EU erősebben változik, mint ahogy az sok régi tagállamnak kedvére való volna. A Brexittel új szövetségek válnak lehetővé. Az elmúlt években a német-francia tengelynek többet kellett volna foglalkoznia Kelet-Közép-Európával ahhoz, hogy érdemben bele tudjon szólni ezekbe a dolgokba. Akkor ugyanis nem érezné úgy a térség jó néhány polgára, hogy másodrendűként kezelik az unióban. És igazi lehetőség kínálkozna az elfogadhatatlan demokratikus hiányosságok megvitatására. Látnivaló, hogy az EU-nak sürgősen kell egy híd Kelet felé. Ausztria pontosan erre a szerepre van predesztinálva, Kurz kancellárral az élen.
3. A csúcskonferencia beharangozója azt emelte ki, hogy Magyarország és Németország között jó pár ügyben kemény ellentétek feszülnek, ideértve a menedékpolitikát, a jogállamiságot és a Magyarország ellen kezdeményezett szankciós eljárást. Berlinben különösen rossz néven veszik azt a módot, ahogyan Orbán Viktor a bevándorlás kapcsán visszatérően politikai támadásai célpontjává teszi a kancellárt. A másik fél azt hányja a kancellár szemére, hogy ő javasolta a jogállami eljárás megindítását. A színfalak mögött azonban a közeledés jelei mutatkoznak, amit Magyarország már nagyon szeretne.
Szeptember óta megy a „strukturált párbeszéd” a Fidesz és a CDU között, magyar részről Balog Zoltán, valamint Gulyás Gergely és Novák Katalin vezérletével. A volt miniszter óvott a túlzott várakozásoktól, mondván, hogy amíg Berlin nem hajlandó elfogadni, hogy a magyar oldal bizonyos kérdésekben teljesen más felfogást képvisel, addig nem lehet megállapodásra számítani. Budapest részéről a jóindulat jeleként lehet értékelni, hogy német páncélosokkal, valamint Airbus harci helikopterekkel korszerűsítik a magyar hadsereget. Az Orbán-kormány a Brexit és a közös védelmi politika kérdésében is igazodik a német vonalhoz. Talán ezért is csendesedtek le mostanában valamelyest a berlini bírálatok.
Süddeutsche Zeitung
A kommentár „Nehéz partnerek” címmel bölcs dolognak véli, hogy Merkel elment Pozsonyba, mert rendkívül lényeges, hogy Európa ne törjön szét a seb mentén, amit a Vasfüggöny hagyott hátra. Ennek megfelelően az út leginkább azt szolgálta, hogy a kancellár legalább valamekkora teret nyerjen az egyre ellenségesebb terepen. Az elmúlt évek összeütközéseit alapul véve, kifejezetten barátságos gesztus volt a visegrádiak részéről, hogy meghívták a német kormányfőt. A csoporton belül a magyarok és a lengyelek adják meg a hangot, az EU értékkonszenzusával öntudatosan szembeállítják a maguk nemzeti-konzervatív társadalmi modelljét. Elnyomják a jogállamot és a polgári szabadságjogokat, tudván tudva, hogy miatt vita lesz Brüsszellel.
Hogy Merkel találkozott a négyekkel, az jelképes és egyben stratégiai fontosságú. Szlovákia és Csehország kevésbé problematikus Berlin és Brüsszel szempontjából, rájuk kevésbé jellemző a nacionalista ideológia, a bezárkózás és az EU-ellenes populizmus. Bölcs és nagyon is időszerű, hogy Németország most több figyelmet szentel nekik. Hiszen egyfelől a V4-eken belül kiegyenlítő erőt jelentenek azokkal szemben, akik ideológiai alapon ellensúlyt akarnak csinálni a csoportból a mag-Európával szemben. Másfelől egyáltalán nem biztos, hogy nem lesz velük is előbb-utóbb gond. Merkel egész munkásságának megítélésére kihat majd, hogy megtett-e minden Európa kettétörésének elkerülésére. És most kritikus időszakot élnek át a visegrádiak, beleértve viszonyukat az unió többi részéhez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.