ORBÁN KÖNNYEN POFÁRA ESHET A NÉPPÁRT MIATT - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2019.02.24.

- Ha a magyar miniszterelnök nem lép egyet hátra, még az európai választás előtt a Néppárton kívül találhatja magát 

- Timmermans szerint Orbán Weber Achilles-sarkát jelenti a Bizottság elnöki tisztéért vívott csatában

- A fiataloknak még nincs egzisztenciális vesztenivalójuk és a múltjuk miatt sem lehet zsarolni őket, ezért nagy veszélyt jelenthetnek az illiberális rezsimre nézve, nemtelen eszközökkel azonban le lehet járatni őket - mondja Donáth Anna

FAZ

Orbán csúszik lefelé – írja a konzervatív lap kommentárja. A kormányfő a jól bevált módszerekkel akarta lefolytatni a kampányt, miután azok csaknem 50 %-ot hoztak neki a legutóbbi választáson. Azaz a Bizottság, az EU migrációs politikája, a muzulmánok és kedvenc ellensége, a Soros elleni harc jelszavával vonult hadba. Csakhogy nála mindig emelni kell a tétet, ez a populizmusból természetéből fakad. Neki mindig fenn kell tartania a nyugtalanság légkörét, amit újabb és újabb tabuk megtörésével lehet elérni. Egy populistának nem lehetnek gátlásai. Orbán ezt pontosan felismerte, szinte mindenki másnál jobban. Így azután az utóbbi napokban radikalizálódott, Messzire vitte országát a jogállamtól, a Fideszt pedig a kereszténydemokrata értékektől.

Ennélfogva jött az újabb provokáció, ezúttal Soroson kívül Junckert is célba vette. A magyar vezető szemszögéből volt ebben némi logika. A Bizottság elnöke támogatja a szorosabb uniót, Orbán viszont elutasítja azt. A menekültválság még inkább eltávolította egymástól őket. De most hozzájön még valami: a luxemburgi politikust úgy ábrázolják a plakátok, hogy az a náci időket idézi. Ezt a baljós antiszemita játékot a kormányfő már Soros kapcsán is előadta, az része a saját radikalizálódásának. Csakhogy ezúttal elszámította magát, a Néppárt nem hagyja annyiban. Az „állj!’-kiáltás éppen eddigi legfőbb szövetségesétől, a CSU-tól érkezett. Sőt, Söder a lépést összehangolta a CDU új elnök asszonyával és Weberrel. Nem követelik a Fidesz kizárását, de komolyan mérlegelik a lehetőséget.

Úgy hírlik, hogy ha a magyar miniszterelnök nem visszakozik, akkor elszabadulnak a dolgok és a még a májusi választás előtt jöhet a robbanás. Nem csupán a németek gondolják így. A svédek javaslatot kívánnak előterjeszteni ez ügyben és készen állnak a franciák, a görögök, a lengyelek és a románok is. Vagyis hamar összejönne a többség. Az EPP jelenleg főként taktikai meggondolásokból nem kíván begyorsítani. A kizárás után ugyanis a választási hadjárat átfordulna Európa barátainak és ellenfeleinek küzdelmévé, amit Weber szeretne elkerülni, mert az csak a populisták kezére játszana. Azon kívül Orbán egyfajta Visegrád-pártot hozhatna létre a lengyelekkel, csehekkel, szlovákokkal. Sok konzervatív örülne, ha beadná a derekát, de ilyesmit egyelőre nem tapasztalni nála. Képes egyáltalán még rá?

Spiegel

1. Orbán Viktor kisiklásai szorult helyzetbe hozzák a német uniópártokat, ám azok a szakításon azonban még nem gondolkodnak. A „Nem-szeretem barát” címmel megjelent kommentár szerint a Soros és Juncker elleni támadás az orosz trollok álhíreire emlékeztet. A téma kényes a CDU-CSU számára, hiszen mindkettő tagja a Néppártnak, akárcsak a Fidesz. Épp ezért először abban állapodtak meg, hogy óvatos hangot ütnek meg. Elítélik az akciót, de nem követelik a kizárást. Ám ez a taktika könnyen tarthatatlanná válhat, ahogy közeledik az EP-választás. Épp ezért a kereszténydemokraták elnök asszonya eggyel magasabb fokozatba kapcsolt, kilátásba helyezte, hogy megszakítják a pártközi párbeszédet a magyar féllel.

A bajorok számára különösen kínosak a magyar kilengések, hiszen ők a menekültpolitika körüli vitában sokáig szövetségesként udvaroltak Orbánnak. Ám most a keresztény szociálisok 180 fokos fordulatot hajtanak végre. Söder a legszívesebben az egész problémát rátestálná az EPP-re. Csakhogy Weber a konzervatívok jelöltjeként szeretne a Bizottság elnöke lenni és szüksége lehet a Fidesz szavazataira. Ráadásul a magyar politikusnak továbbra is sok támogatója van a CSU-ban.

2. A hetilap anti-Orbánként mutatja be Frans Timmermanst. akit a populisták első számú ellenségképnek tettek meg az európai választási hadjáratban. A cikk szerzője szemtanúja volt, amint Budapesten ismeretlenek magukat újságírónak kiadva provokálták a szociáldemokraták bizottsági elnökjelöltjét, alig két órával azután, hogy a politikus gépe leszállt Ferihegyen. Pár nappal korábban Orbán Viktor Soros zsoldosaként bélyegezte meg a holland politikust. A magyar és a lengyel ellenzék számára viszont ő a reménysugár, részben azért, mert alelnökként a jogállami elvek betartásáért felelt Brüsszelben. A baja nem abból ered, hogy sok ellensége van, hanem a szociáldemokraták súlyos helyzete okoz neki fejtörést. Csakhogy váratlan esélyt is kínál számára a populisták elleni csata, mert az európai jobboldal szét akarja verni az EU-t, a magyar kormányfő immár a végső ütközetről beszél.

Timmermans a fiatalokban bízik, úgy látja, hogy azok megmozdultak. Magyarországról szólva azt mondja, hogy nálunk a légkör a Szovjetunió összeomlásának időszakára emlékezteti, diplomataként Moszkvában élte át a végjátékot. Csakhogy az most Európa szívében zajlik. Alelnökként megpróbálta megakadályozni, hogy Magyarország illiberális demokráciába csússzon át (le). Ennek megfelelően, a magyar kormány igencsak idegesen reagál a politikus választási kampányára. Első pillantásra ideális ellenségnek tűnik, csakhogy ő nem elitcsemete. A nagyapja szénbányászként, az apja nem diplomata, hanem adminisztratív alkalmazott volt több követségen is.

Ismeri azokat, akik a populistákra akarnak szavazni, velük együtt nőtt fel. Nagy Blankával arról beszélt Budapesten, hogy a hatalom lopakodva ássa alá a demokráciát. A kormányellenes tüntetések egyik ikonjának számító lánynak arra a kérdésére, hogy miként lehet feltartóztatni a gyűlöletpolitikát, a vendég úgy válaszolt, hogy az autokraták nem szeretik, ha rajtuk ironizálnak. Be kell mutatni a korrupciót.

A Bizottság elnöki tisztéért zajló küzdelem ezúttal aligha lesz olyan bársonyos, mint 5 éve, ennek részben Orbán az oka, mivel a személyében újabb ellenség jelent meg a színen. Ily módon sorsdöntő a kérdés, hogy megkíséreljék-e jobbról bekeríteni Európa ellenségeit, vagy menjenek nekik frontálisan? Különben Weber a múlt hónapban megpróbálta személyesen kipuhatolni, hogy Timmermans akarja-e támadni a magyar vezető miatt. Nos, a holland politikus nem kívánja annyiban hagyni, hogy néppárti riválisa ugyan mind egyértelműbben bírálja Orbánt, ám nem hajlandó a végleges szakításra. Ezáltal aki Weberre voksol, az követve a magyar vezetőt is támogatja. Ezzel szemben a szociáldemokrata vetélytárs arra figyelmeztet, hogy a magyar és az olasz példa könnyen fertőző lehet.

Timmermans számára az kínál esélyt, hogy a kereszténydemokraták várhatóan meggyengülnek, ezért előreláthatólag több pártcsaláddal is össze kell fogniuk, ha meg akarják őrizni a vezető pozíciót Strasbourgban. Csakhogy egy ilyen színes kompánia nem fog beállni az Orbán iránt megértést tanúsító Weber mögé. A holland ereje viszont éppen abban van, hogy komolyan gondolja a populisták visszaszorítását. Viszont attól messze jár, hogy olyan népszerű legyen, mint Amerikában Bernie Sanders...

ITT OLVASHATÓ