NEMESZISZ BOSSZÚJA

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
2019.02.02.

A kormányzati kommunikáció egyszerű mantrája az, hogy minden bírálat, kedvezőtlen esemény vagy kellemetlen tény hátterében a migráció, a bevándorláspárti manipuláció áll, amelynek megszemélyesítője Soros György. Ismételgetik unos-untalan, ezt mondja minden megszólalásában a kormányszóvivő, a Fidesz kommunikációs igazgatója, a kormánypártok minden rendű és rangú korifeusa, a lakájmédia és a kormányzati szakértők. A politikai marketing e „terméke” nagyon sikeres, olyannyira, hogy nemzetközi kereslet is van jócskán iránta.

A sikert azonban nem adják ingyen. Árat egészen máshol kell megfizetni, és ennek jelei egyre nyilvánvalóbbak. Az egyszavas világmagyarázatok, a dogmák igazi ára az intellektuális hanyatlás és züllés, a veszélyes tudati beszűkülés. Ami látszólag a rövid távú előnyük, az válik legnagyobb hátrányukká. Az előny egyértelmű, nem kell sokat gondolkodni, érveket keresni, szembesülni az ellenérvekkel, hanem elég azt mondani minden bírálatra, hogy mögötte a bevándorláspártiak állnak, végső soron Soros vagy az ő ügynökei. Érdemben semmilyen ellenérvet nem kell megvizsgálni, megvitatni, a kételynek szemernyi helyet sem szabad hagyni, csak annyit kell mondani, hogy Soros. Akinek kalapács van a kezében, az hajlamos mindenütt szöget látni. Az eltérő álláspont nem egy másik tiszteletre méltó és megvitatandó vélemény, hanem jellemhiba, ügynöki tevékenység, aljas szándékú támadás.

A technika túlságosan könnyen elsajátítható, semmilyen intellektuális erőfeszítést nem követel, és minden helyzetben alkalmazható. Visszaható következményei azonban nagyon súlyosak, azokra nézve első sorban, akik alkalmazzák. S mivel ők jelenleg az ország sorsára is döntő befolyással bírnak, az egész nemzeti közösség látja kárát. A veszélyt könnyen beláthatják azok, akik felnőttként megélték az előző rendszert. A marxizmusból a kommunista rendszer apologetikus dogmája lett, leegyszerűsített világmagyarázat, amely mindenkit, aki a tanítás szolgálatába állt, felruházott az egyedüli igazság képviseletének tévhitével, ráadásul ehhez semmilyen tudás vagy erőfeszítés nem szükségeltetett. A rossz tanulók álma vált valósággá, tanulás nélkül is tudták a jó választ mindenre, abban a megnyugtató hitben, hogy erkölcsileg is vitapartnerük fölött állnak.

A valóságban persze a dogma alaposan becsapta és megcsalta őket. Érdemi vitára képtelenné váltak, állításaikat soha nem ellenőrizték a vitapartnereik ellenérvei alapján, a világ tényleges komplexitását, a bonyolult folyamatokat nemhogy megérteni, de még érzékelni sem voltak képesek. Erkölcsi fölényük pedig csak maguk számára létezett, a külvilág szemében egyre inkább szánalmas, korlátolt, tudatlan fanatikusok voltak. Mindezért súlyos árat fizettek. Az eszmék versenyében csúfos vereséget szenvedtek, teljesítményük nemcsak a vitában, hanem az élet minden területén elégtelen volt. Nem csupán képtelenek voltak elfogadható válaszokat adni környezetük kihívásaira, hanem egy idő után már a kihívások természetét megérteni, a külvilág ingereit felfogni és értelmezni sem tudták...

ITT OLVASHATÓ