Szerző: PuPu
2019.02.03.
A könyv egy tisztességes, szorgalmas fiatalember küzdelméről szól a második világháborút megelőző kor gazdasági világválságában.
A cím jól tükrözi a kisember kilátástalanságát, bizonytalanságát, téblábolását abban a világban, melyre nincs sok hatása, - még saját sorsának alakításában sem.
A világ ma sem biztonságosabb hely, mint a regény cselekményének idején volt - sőt -, és csak reménykedhetünk a szerencsében, abban, hogy azok az elmebetegek, akiket saját nyakunkba ültettünk nem fogják elpusztítani az emberiséget, vagy ha el nem is pusztul, mindenki törheti mind a két-három fejét, hogy hogyan másszunk ki a gödörből..
A világ átalakulóban van, új világrend születik, és egyáltalán nem tűnik szerencsésnek, hogy a szülést egy olyan bába vezeti, aki tajt részegen hadonászik hol egy szikével, hol egy placentafogóval, miközben fennhangon énekli szerencsétlen nemzete himnuszát a csillagok és sávok alatt.
Közben fenyegetőzik és az emberiség nevében jogot formál arra, hogy beleavatkozzon más államok belügyeibe, jóllehet az ilyen típusú döntések már elődjeinek sem sikerültek jól.
Leszámítva azt, hogy Vietnamban pofára estek, hogy meggyilkoltattak néhány vezetőt az arab világban, leszámítva, hogy a casus bellinek kikiáltott helyzetek egytől-egyig hazugságok voltak, még csak az sem igaz, hogy döntéseiktől jobb lett a világ.
Csökkent az iszlám fundamentalizmus?
Nem!
Javult életszínvonal az érintett országokban?
Dehogy, mindegyik rommá vált, de a legnagyobb rombolást - csakúgy, mint nálunk - mégiscsak a fejekben vitték véghez, szinte az ember immanens tulajdonságává téve saját fajának gyűlöletét, gyilkolásvágyát.
Szélsőségeseket fegyvereztek fel az arab világban és Afganisztánban, majd háborút indítottak ellenük, de a folyamatokat képtelenek voltak kézben tartani. Az eredmény pedig néhány millió menekült és néhány lerombolt ország lett, igaz viszont, hogy a kőolaj-készleteket vidáman fel tudták osztani egymás között.
Ma ugyanez folyik Venezuelában, a háború oka szintén a kőolaj, az eszközök és a módszerek ugyanazok, mint az arab világban voltak, csak a külső körülmények változnak lassanként.
Amerika olyan, mint a kiöregedett bokszoló, Európa vezető államai pedig a szorítósegédei, akik lelkesen lengetik a törülközőt a ringsarokban, aggódva és fogvédőjét csókolgatva figyelik a levegőt egyre nehezebben szedő munkáltatójukat....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.