2019. február 20., szerda

"MI, A DUNÁTÓL KELETRE, MÁR ROMÁNIÁNAK VAGYUNK NÉZVE"

MAGYAR HANG
Szerző: TOMPOS ÁDÁM
2019.02.20.


Mezőtúrról Szarvasra zötyögök a hófödte tanyavilágon keresztül a csehszlovák gyártású Zsuzsi vonattal. A halott tájhoz illene a csend, az viszont itt nincs. A csattogó csehszlovák vasúti csodát megpróbálja románul túlkiabálni mögöttem egy tarka kendős, melegítős asszony. És mivel ő kiabál, kénytelen emelt hangon társalogni mellettem két indiai fiatal, ahogy a pótlóbuszokról érdeklődő asszony is kénytelen kicsit hangosabban szólni a kalauzhoz – magyarul.

Szarvason aztán az indiai srácokkal elegyedem szóba, hiszen miattuk jöttem. Kíváncsi voltam, milyen az a város, ahol van egy nagy múltú, magyarokat alkalmazó hazai gyár, amelynek nem dob mentőövet a magyar kormány, így az kénytelen bezárni, miközben mindenféle központi akadály nélkül működik egy baromfifeldolgozó üzem, ahová nemcsak Indiából, hanem Mongóliából is hoznak alkalmazottakat, hogy a kormányzati propagandaszöveget ideidézzük: „elvegye a magyarok munkáját”.

Az indiai fiúk sokat mosolyognak, miközben beszélgetünk, de ettől még nem értjük meg jobban egymást. Az mindenesetre kiderül, hogy szerintük angolul kevesen beszélnek Szarvason, az ő pandzsábi nyelvüket meg nyilván még kevesebben értik. De nem tragédia, valamelyest beszélnek magyarul. Rá is kérdezek, hol tanulták meg a nyelvünket, de a választ nem értem. Témát is váltok. – Mennyivel kerestek többet itt, mint odahaza?

A mosoly ezúttal eltűnik egyikük arcáról, az enyémre viszont a döbbenet ül ki, amikor mutatja a számot a kijelzőn: 60. Vagyis hatvanszor többet keresnek Szarvason, mint Indiában. Elképesztő szám, de még ha lecsapnák a nullát a hatos mögül, az is az lenne. Nem kérdezek semmit, így is kapom a gesztikulációval kísért választ: a fiú két tenyerével nyom lefelé, és úgy mondja itteni bérére utalva: „very low, nagyon kicsi”.

„Nagyon nagy érvágás”

Az első kocsmába, ahová betérek, nem Szarvasi gépből kapom a kávét. Ez igaz volt egyébként az összes általam meglátogatott presszóra, ám ezen a helyen még a frissen bezárt Szarvasi Vas-Fémipari Zrt. jegyzetfüzete díszeleg a pulton. Nem is lepődöm meg hát, amikor a csapos lány közli, milyen kényes téma ez itt.

– Nagyon nagy érvágás volt ez sokaknak, van olyan vendég, aki 30 évet dolgozott ott, és a szívet-lelkét beletette a munkába. Aztán egyszer csak szóltak neki, hogy többet nem kell jönni – meséli...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.