2019. február 2., szombat

MÉSZÁROS LŐRINC PONTOSAN TUDJA, HOL A HELYE, MI PEDIG ELFOGADJUK, AMI TÖRTÉNIK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SZABÓ BRIGITTA
2019.02.02.


Magyarországon az elit nem tölti be mintaadó funkcióját, a politikai elit tagjai nem építik és erősítik a demokráciát, a leggazdagabbak között egyre inkább jelen vannak a NER-lovagok, akik a vagyonukat nem piaci teljesítménnyel szerezték, a kulturális elit pedig olyannyira erőtlen, hogy nincs igazi véleményformáló szerepe. Kristóf Luca szociológus, elitkutató, az MTA tudományos főmunkatársa szerint nagyon nem mindegy, hogy a társadalom milyen mintát kap az elittől, az ugyanis viszonyítási alap a mindennapok megéléséhez.

Hogyan látja a magyar társadalom a gazdasági, a politikai és a kulturális elitet?

– Az emberek nagyon rossz véleménnyel van róla. Ezt tükrözik a médiamegjelenések is, a gazdasági és a politikai elittel kapcsolatban legtöbbször használt szavak a „leszerepelt” és a „lopás”, a kulturális elithez pedig az „erőtlen” és az „elnyomott” jelzők kapcsolódnak. A társadalom nem tartja sokra az elit teljesítményét. Amikor egy kutatásban a megkérdezetteknek egy egytől tízig terjedő skálán kellett pontozniuk a teljesítményeket, a politikai 3,2, a gazdasági 3,7, a kulturális elit pedig 5,3 pontot kapott. A válaszok persze függnek a pártpreferenciától, ha éppen olyan kormány van hatalmon, amely a megkérdezettnek kedves, akkor jobb értékelést ad, megengedőbb. Az elit megítélése nagyban függ a gazdaság teljesítményétől is.

Mert ha jól megy az országnak, azt az elit érdemének tartják?

– Nem közvetlenül, de az biztos, hogy ha gazdasági fellendülés van, akkor a lakosság elégedettebb az elittel. Ha rosszul érezzük magunkat, az elitet is jobban utáljuk.

Miből táplálkozik az elégedetlenség?

– A politikai elittel szemben az óriási bizalmatlanságból, a gazdaság esetében ehhez még az irigység is társul. Utóbbiaknál kulcskérdés, mit gondolnak az emberek arról, hogy miből gazdagodtak meg a milliárdosok. Ha feltesszük a kérdést, hogy adott személy inkább saját érdemei miatt sikeres, vagy azt inkább a kapcsolatainak köszönheti, akkor minél fejlettebb egy gazdaság, annál többen gondolják azt, hogy érdemeik szerint gazdagodnak az emberek, Kelet-Európában viszont többen hiszik, hogy a kapcsolatok és a külső tényezők számítanak. Magyarország ebből a szempontból középen van, mindkét álláspont él, az emberek ambivalens érzéseket táplálnak a gazdagokkal szemben.

És különbséget tudnak tenni abból a szempontból, hogy ki hogyan gazdagodott meg? Tudják, hogy más úton jutott a milliárdjaihoz Mészáros Lőrinc és másképp Gattyán György?

– Igen. Erről van egy kutatásom, amelyben épp arra voltam kíváncsi, hogy a megkérdezettek ismerik-e egyáltalán a nagyon gazdagokat, és mit gondolnak arról, hogy hogyan lettek milliárdosok. A minta egyik felétől megkérdeztem, ismeri-e az adott embert. Andy Vajnát 90 százalék ismerte, Csányi Sándort 83, Simicska Lajost 79, Mészáros Lőrincet 77 százalék, Gattyán Györgyöt viszont csak 14 százalék. A kérdezettek másik csoportjától spontán választ vártam arra, hogy mondják meg, szerintük kik a gazdasági élet legkiemelkedőbb alakjai. Itt Csányi Sándort, Mészáros Lőrincet, Demján Sándort, Simicska Lajost említették a legtöbben, illetve ide már politikusokat is betettek, például Orbán Viktort. Az elittel kapcsolatban egyébként bármit kérdezünk, biztosan lesznek olyanok, akik Orbán Viktort megemlítik, legyen szó akár kulturális témákról is.

Végül is jól énekel.

– Különösen a Fehérvári huszárokat. De attól függetlenül, hogy irónia vagy igazi rajongás van az említése mögött, ez azt jelzi, hogy a miniszterelnök nem csak a politikai elitben domináns, nagy árnyéka rávetül a gazdasági és a kulturális elitre is. Visszatérve a kutatásra, a politika által támogatottak között tehát Mészáros Lőrincet, Simicska Lajost és Andy Vajnát jelölték meg a legtöbben. A saját érdemből gazdagok között Csányi Sándort, Demján Sándort és Wáberer Györgyöt. Politikai kedvezményezetteket egyébként sokkal könnyebben és sokkal többen tudtak azonosítani, mint a self-made maneket. Az utóbbiak a rendszerváltozást követő privatizációk segítségével tudták elkezdeni a vagyonépítést, vagyis nem függetlenek ők sem a politikától, csak erre már senki sem emlékszik...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.