"MAGYARORSZÁGON VALAMI ELMOZDULT A FÉLELEM FELÉ"

MAGYAR HANG
Szerző: FICSOR BENEDEK
2019.02.21.

Ahmed Amran egy apró, hegyi faluban született Jemenben, több mint harminc éve ösztöndíjjal került Magyarországra, Miskolcon diplomázott és doktorált, ma geofizikusként a Molnál dolgozik kutatásiterület-vezetőként. Arab nyelven kamaszkora óta jelentek meg versei, novellái, négy éve magyarul publikál, műveit 2017-ben Az utolsó ebéd című kötetben gyűjtötte össze. Ahmed Amrannal az arab és a magyar történetek különbségeiről, a magunk köré épített falakról, a kultúrák békés együttéléséről, környezetvédelemről és a jemeni polgárháborúról beszélgettünk, de szóba került a mai ember is, aki mindig kényszert érez, hogy csináljon valamit, nem tud csak úgy leülni egy padra madárcsicsergést hallgatni, és „semmit tenni”.

Részletek a Magyar Hang február 15-én megjelent 2019/7. számában olvasható interjúból!

– A menekültválság nyomán felkorbácsolt indulatoknak is köszönhetően párbeszéd helyett főként a kultúrák összecsapása határozza meg a híreket. Mindkét közegben otthonosan mozogva hogy látja, mi kell ahhoz, hogy Európában békében éljenek egymás mellett a különféle kultúrák? 

– Van két oldal, és mindkét oldalon van alapigazság, ezekről az igazságokról nem vitatkozunk. Problémát és zavart az okoz, hogy a két igazságra rárakódik sok minden, amitől az alapigazság alig látható. Az igazság immáron csupán egy rúd, amire bármi felfűzhető.

– Magyarországon is sokakat vezérel az idegenségtől való félelem. Hogyan éli meg az itthoni helyzetet? 

– Ezek a folyamatok – szerencsére – lassúak. Nem vagyok jó példa ennek méréséhez, mivel egy adott közegben élek húsz éve, mégis azt mondom, hogy valami elmozdult a félelem felé, és ez a mai, eredendően szorongó, aggódó, stresszre hajlamos magyar léleknek nem hiányzik. Nem tartom szerencsésnek a téma abszolút monopóliumát, mindennel való összekötését, egyeduralmát, oxigénfelvételét, ami csak politikai síkon értelmezhető.

– „A szörnyeteg nem érti, hogy az emberek miért akarnak mindent uralni, semmilyen más élőlénynek nem hagynak teret, sem erdőben, sem vízben, sem hegytetőn. A hatalmas lény azt állította, hogy szerinte nem ő a szörnyeteg, hanem maga az ember” – olvashatjuk egy novellában. Közelítünk ahhoz a ponthoz a Föld kizsákmányolásában, ahonnan már nincs visszaút, állítják a tudósok. Geofizikusként hogyan látja a helyzetet, az ember valóban semmilyen más élőlénynek nem hagy teret? 

– Kezdjünk azzal, hogy a mai ember önmagát is kizsákmányolja. A mai ember nem tud jó értelemben „semmit” csinálni, leülni, elmélkedni, a gyerek játékát megnézni, csak a padon ülni, a madarak csicsergését hallgatni, kényszert érez arra, hogy valamit csináljon, hogy programja legyen, és az általában a fogyasztással és a fizikalitással kapcsolatos. A mai ember a másik embert is kizsákmányolja, és ha az ember mögé hatalmat, érdekcsoportot helyezünk, akkor minden érthető. A környezetvédelemnek is fontos, valós a magja, de már arra is rárakódott sok minden. Bízom benne, hogy a Föld védi önmagát. Multimédiás világunkban nem véleményt formálni egy témáról nehéz, a téma azonosítása a legnehezebb...

ITT OLVASHATÓ