MACRON TÉNYLEG AZT BIZONYÍTJA , HOGY NEM ESZIK OLYAN FORRÓN A KÁSÁT, SAJNOS - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2019.02.05.

- A francia elnök a jelek szerint biztonsági kűrt fut, egyelőre nem akar éles küzdelmet a demagógok ellen, és csak az EP-választások után kívánja tető alá hozni az új liberális frakciót 

- Az olyan populistákra, mint Orbán egy nap rászakadnak a saját maguk emelte gátak - mutat rá a konzervatív Die Welt

- A román kormányfő szerint az EU diszkriminálja országát, ráadásul Magyarországhoz és Lengyelországhoz hasonlítja

FT

A spanyol liberális párt, a Ciudadanos vezetője azt közölte, hogy a francia elnök valóban új frakciót akar létrehozni Strasbourgban a középpártoktól a szélsőjobbal, illetve az euroszkeptikusokkal szemben, de csak a májusi kontinentális választások után. Garicano szerint Macron a szabadelvű tömörüléseken kívül számít az elhidegült szociáldemokratákra, valamint a mérsékelt konzervatívokra. Mint mondta, a döntés már megszületett, jelenleg az együttműködés formája a kérdés. Az előrejelzések szerint a májusi erőpróbán jelentősen előretörnek a szélsőjobbos, illetve euroszkeptikus erők, viszont sokat veszít eddigi pozícióihoz képest a két nagy pártcsalád. Ebben a helyzetben a megerősödött liberális csoport a mérleg nyelvét játszhatja.

A francia államfő ideológiai bástyának tekinti magát a szélsőjobb ellenében. Az új szövetség magában foglalhatja az Európai Néppárt mérsékelt tagjait, akik rossz néven veszik, hogy az EPP összeszűri a levet Orbán Viktorral – hangsúlyozta Garicano. Úgy fogalmazott, hogy a konzervatívok soraiban sokan vannak, akik nem érzik jól magukat a nacionalista magyar politikus társaságában. Gondot jelent ugyanakkor a szélesebb liberális koalíció útjában, hogy az érintett pártok igencsak eltérően vélekednek az euróövezet megújításáról.

Die Welt

A konzervatív lap egyik legtekintélyesebb elemzője arra figyelmeztet, hogy Kelet-Európában a populisták ellenségképet csináltak a Nyugatból, politikai tőkét kovácsoltak maguknak ily módon, ám egy nap bizonyosan lesre futnak. Thomas Schmid, aki volt az újság főszerkesztője és kiadója is, arra figyelmeztet, hogy Románia, Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia kitáncol a nyugati politikai rendszerből, külön is kiemelve, hogy az semmiféle példaképet nem jelent számukra, de közben van képük ahhoz, hogy az EU legitim tagjának tekintsék magukat. Politikusaik hosszú évek óta mind egyértelműbben nyilvánítják ki, hogy nem kérnek a nyugati tagállamok feddéseiből. Nyugati és birodalmi nagyképűségnek tekintik, ha a tagság feltételeire emlékeztetik őket. A saját kikötéseik szerint akarnak bent maradni a közösségben.

Úgy hiszik, hogy istenadta és korlátozhatatlan joguk a menedékkérők elutasítása, az igazságszolgáltatás és a sajtó megrendszabályozása, a nemzeti, de igazából nacionalista emlékezetkultúra. Ezek az országok látszatra demokratikusak, de ahogy Orbán megfogalmazta: illiberálisok. És velük szemben hiába való a jó szó, de még nyomásgyakorlás is. Az ok az, hogy ezek az országok a rendszerváltáskor azt gondolták, akkor juthatnak el leggyorsabban a szabadság és jólét világába, ha lemásolják a Nyugatot. Ám egy idő után ez kisebbségi érzéseket keltett, azt pedig a szuverenitás elvesztéseként élték meg.

Az olyanok, mint Orbán és Kaczynski hamar rájöttek, hogy a gyengeség érzetére építhetik a politikájukat. Vagyis a liberális demokráciától meg kell szabadulni, mert az mindenféle válság és veszély forrása. Ezzel a mondandóval aratnak a saját közönségük előtt. Úgy tesznek, mintha kivonták volna magukat a nyugati demokráciák dupla nelsonjából, miután azt ledöntik a piedesztálról és a vádlottak padjára ültetik. Ezzel szemben azt állítják, hogy ők tartják magasra az igazi demokrácia lobogóját. Viszont közben a jobb élet reményében tömegesen hagyják el a régiót a legjobbak, akikre pedig nagy szükség volna odahaza. Ezért azután terjed a félelem, hogy elnéptelenedik a térség. Orbán és Kaczynski éppen erre játszik rá gátlástalanul és közben a hazugságoktól sem riad vissza. De mégis ideget találnak el, mert ahonnan ilyen sokan elmennek, ott a muzulmán bevándorlást kettős büntetésként érzékelik.

Pontosan ezt lovagolják meg a populisták. Azt mondják, hogy ne akarjunk olyanok lenni, mint a Nyugat, és akkor megszűnik az elvándorlás. Ily módon megmentjük az országot, a gazdaságot, a kulturális hagyományokat, vagyis a szuverenitást. Ám ez így nem működik. A kelet-európai társadalmakat sem lehet bezárkózással megmenteni vagy megjavítani. Egy idő után átszakadnak a gátak, amiket Orbán emelt a nyugatosodás ellen. A nyugati értékváltás már most is eléri a keleti neonemzeti szigetállamokat. A régi tagoknak azonban bele kell nyugodniuk, hogy ezt a folyamatot csak kismértékben képesek befolyásolni, hát még gyorsítani. Keleten a nemzet és a liberalizmus elválaszthatatlanul összetartozik, még az ellenzék szemében is...

ITT OLVASHATÓ