Szerző: NÁDASDY ÁDÁM, KÁLMÁN LÁSZLÓ
2019.02.16.
Sajnos úgy alakult, hogy a magyar nyelvben nincs jól meghonosodott, általánosan bevett személytelen szerkezet, vagyis viszonylag nehéz elegánsan, minden fül számára megnyugtató módon eltüntetni a cselekvőt az ige mellől, miközben az nem mindig fontos, vagy eleve azonosíthatatlan.
Ez sok vitához csatározáshoz vezetett, és vezet ma is, egy időben a nyelvművelők az összes személytelen szerkezetet üldözték, de a súlyos germanizmus vádjával illetetteket aztán különösen. „El van tájolva” – egy ilyenre sokan, és hamar felkaphatják a fejüket, pedig lehet, hogy nem is germanizmus, ezért jól használtatik, és a kritikusok vezetődtek tévútra. És miért ne lehetne jó az is, ha valaki azt mondja, írja, hogy „a könyv elején le van szögezve”, vagy „megrendezésre kerül”? De mi van a "leszögeződött" igével?
A Szószátyár nyelvész műsorvezetői, Kálmán László és Nádasdy Ádám a személytelen, illetve a passzív, vagyis szenvedő szerkezet magyar nyelvi megjelenését elemezték, meg azt, egyáltalán érdemes-e helyes és káros formákról beszélni. Mi a különbség, ha egy nyelvész mond ítéletet a nyelvi változásokról, illetve változatokról, vagy ha egy szerkesztő?
A műsorvezetők ezen túl több – vagy sokabb? – más vitás kérdést is kiveséztek, például helyretették a Klubrádió két másik műsorvezetőjét, Pálinkás Szűts Róbertet és Pikó Andrást, akik azon vitatkoztak volt, vajon hogyan kell írni és mondani idegen szóval azt, hogy fölöslegesen gyötör.
A Szószátyár 2018. november 7-ei, szerdai adásának hangfelvételét a poszt elején kattinthatja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.