2019. február 24., vasárnap

KONCZ ZSUZSA: NAGY BŰN HATALMI POZÍCIÓBÓL FELSZÍTANI EZT AZ OKTALAN GYŰLÖLETET

24.HU
Szerző: LÁSZLÓ PÁL
2019.02.24.


Az énekesnő szerint macsó szakma a zenélés, férfiak írják, többnyire ők is adják elő, a közönség pedig nőkből áll. Ennek ellenére, vagy éppen ezért március 9-én, a tizenkettedik Aréna-koncertjét tartja. Szó lesz zsidózásról, politikáról, mai zenekarokról, drogokról és arról is, milyen koncertre megy a rövidesen szülinapját ünneplő Koncz Zsuzsa. Nagyinterjú.

Azt figyeltem meg, hogy ha valaki Koncz Zsuzsával interjúra készül, kicsit cidrizik. Én is. Miért alakult ez így, és hogy kell csinálni, hogy ne billenjen át a dolog, és ne tartsák félelmetes hisztérikának?

Sajnálom, de határozott elképzelésem van arról, hogy nekem mi a dolgom a sajtóval, és a sajtónak mi a dolga az én munkámmal, és ez még baráti viszony esetén is jelenthet valamiféle távolságtartást. Lehet, hogy van, aki ezt nem szereti, de én ilyen vagyok, ezt szoktam meg. Nem vagyok fecsegő vagy pletykálkodó típus, tudom, hogy ezt nem szeretik bennem az újságírók. És hát díva sem vagyok.

Nem is díva, de Koncz Zsuzsa egy nagyon autonóm brand. Mikortól tudja, hogy maga A Koncz?

Miután nem vagyok olyan alkat, aki állandóan vizsgálgatja önmagát, inkább figyelőállásban töltöm az életet, mert sok minden érdekel magamon kívül is, tehát önvizsgálatot szinte csak a válsághelyzetekben tartok. Állítólag ez a numerikus megjelenésem is. Azt mondja ez a számokkal foglalkozó tudományág, hogy nincs túlságosan nagy egóm. Tehát, hogy brand lennék soha nem jutott volna eszembe, autonóm viszont vagyok, ezt vállalom. Egyébként meg nem én vagyok a fontos, hanem az, amit csinálok, illetve a végeredmény.

Nem volt olyan, hogy a huszonéves Koncz elhitte magáról, hogy sztár? Ott állt maga mögött az Illés, meg tulajdonképpen majdnem mindenki, aki akkor már számított.

Nem, haverok álltak mögöttem mindig. Igaz, hogy ők akkor még részben egyetemisták voltak, én pedig még csak gimnazista, de úgy éltem meg, hogy egyenrangúak vagyunk. Ők választottak engem, én meg igent mondtam. De azért az általános véleményüket a nőkről nem tudtam megváltoztatni.

Vagyis?

Hát a csapat nagyobbik fele úgy gondolt a nőkre, hogy menjenek inkább vissza a konyhába, talán Bródy volt az egyetlen, aki nem.

Na, de ő nagy nőcsábász is volt állítólag.

Jajj, hát azt láttuk.

Mondjuk akkor, ha most nézem, az országban sem változott sokat a nőkhöz való viszony.


Szerintem a rendszerváltással nagyot változott. Amikor megjelentek meztelen női testekkel autót hirdető plakátok, arra gondoltam, hogy most kiszolgáltatottabb helyzete lett a nőknek.

A rendszerváltás szerintem a nőknek rosszabb helyzetet hozott.

A nőket a parlamentben már akkor is kisanyámozták a pletykák szerint, és ugye ma sem jobb a helyzet.

Sosem volt olyan élménye, hogy a „nősége”miatt voltak konfliktusai?

Macsó szakma a zenélés, férfiak írják a dalokat, többnyire ők is adják elő, a közönség pedig nőkből áll. Amikor az Illéssel léptünk fel, akkor viszonylag egyértelmű volt, hogy nem miattam, hanem a zenekar férfi tagjai miatt jön a közönség. De azért háttérbe nem szorultam sosem, mert mindig tiszteltek, azt hiszem. És ez abból eredhet, hogy nagyon fiatalon kerültem ezek közé a srácok közé, akik eljöttek az anyuhoz, elkértek, este 10-ig kaptam kimenőt, hogy énekelhessek velük. Így aztán védelmeztek, amitől a légkör körülöttem valahogy tisztelettudóbb volt. Őszintén szólva nem hallottam arról, hogy egy énekesnő jobban ki lett volna téve zaklatásnak, mint amennyire egy irodában egy alkalmazott...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.