Szerző: Határátkelő / Roland
2019.02.14.
Ez az írás érlelődik bennem lassan egy éve, miközben úgy éreztem, hogy minél tovább várok vele, annál több hasznos és remélhetőleg érdekes részletet tudok beleírni. Úgy döntöttem, hogy most nekiugrok és ami ezután történik, az innentől egy következő történet része lesz.
Két írásom jelent meg korábban a Határátkelőn és nagyon meglepődtem, amikor most újra elolvastam őket. Mindenki változik és ez így helyes, de olyan érzés mintha egy egészen másik ember írta volna a korábbiakat. Olyasvalaki, aki a felnőtté válás, útkeresés és egy sor félelem között próbál valahogyan a helyes irányban haladni.
Nagyvonalakban, amire számíthatsz, ha tovább olvasol: egy nagyjából 6 éves időszak történetét fogom elmesélni, ami egyben eddigi életem legsikeresebb időszaka is volt minden szempontból.
A célom: szeretnék valódi kézzelfogható térképet adni ahhoz, hogy hogyan lehet kitörni az önkorlátozó hiedelmek és kifogások ketrecéből és ezzel a kávézó, gyári munka, szálloda takarítás, tömegszálló és hasonlók világából is.
Ki lehet sikeres?
Nagyon sok magyar vállalkozó, vezető, cégtulajdonos él itt Angliában. Szinte borítékolható a siker, ha valaki jó családból, több diplomával, kiváló angol nyelvtudással érkezik, esetleg vannak kapcsolatai vagy egy ’56-os gazdag nagybácsija.
De mi a helyzet akkor, ha valaki 24 évesen szinte értékelhetetlen nyelvtudással vendéglátós végzettséggel és nagyon kevés pénzzel érkezik? Szükségszerűen egy étteremből fog nyugdíjba menni közben tömegszállón tengődve?
A válasz a legegyértelműbb NEM, amit csak el tudok képzelni. Az indokláshoz olvass tovább:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.