Szerző: Határátkelő
2019.02.06.
Nem csak itt a blogon, de a szakirodalomban is meglehetősen kevés szó esik azokról a szülőkről, akik gyermekei külföldön próbálnak meg boldogulni. Pedig a felnőtt gyerekek határátkelővé válása sokszor vezethet a szülők társas elszigetelődéséhez, ráadásul az idősek gondozásának és támogatásának korábbi gyakorlatát is megváltoztatja. Ma olyan történetek következnek, melyekben a határátkelő fiatalok és a hátrahagyott szülők a főszereplők.
Miközben Európában általános jelenség a társadalom elöregedése, az Európai Unió nyújtotta lehetőségek és az abból következő határátkelés alapvetően változtatja meg azt is, miként funkcionál egy olyan család, melynek egy része külföldön él, miként tudják támogatni az (idősödő) szülőket és általában véve milyen hatása van a szülők egészségi állapotára a gyerekek elköltözésének.
Az MTA KRTK Regionális Kutatások Intézete Migráció Alulnézetből című kötetében Váradi Monika Mária írt erről egy nagyon érdekes tanulmányt (ezen a linken a 199. oldaltól olvasható), ebből szeretnék pár érdekes példát megmutatni.
Ami közös ezekben a sorsokban, hogy miközben a fiatalok külföldi munkavállalását különböző okok váltották ki, a szülők számára határátkelésük megrendítő tapasztalat volt, gyakorlatilag életük jó részét újra kellett értelmezniük.
„Ez pedig nagyon nehéz, ha nem lehetetlen feladat, hiszen a racionális belátásokat felülírják a földrajzi távolságból, a fizikai közelség és az intimitás hiányából fakadó fájdalmak.
Minden család kidolgozza a telefonos, skype-os kapcsolattartás szokásait, rituáléit, fontosak, elmaradhatatlanok ezek a beszélgetések, a napi, heti eseményekről megosztott információk ide-oda áramoltatása” - írta a szerző...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.