Szerző: GÁL MÁRIA
2019.02.17.
Ön is úgy látja, hogy valóban van egy általános, világszintű demokrácia- és jogállami romlás?
Még keresi a neveket a haladó emberiség erre a jelenségre, és olyanokkal próbálkozik, mint a populizmus, illiberalizmus, hibrid vagy kompetitív autokrácia, ami magyarul kevert rendszerű, választásokon bebiztosított egyeduralmat jelent. De ez mind ugyanaz a romlás, és sajnos valóban világszerte jelen van.
És mi e jelenség sikerének az oka?
A demokrácia harmadik hulláma, amely 1989-ben indult be igazán, most járványszerűen áldozatul esik az új demokráciák gyermekbetegségének. Annak, hogy először a hatalomszerzés, a szembenállás, a rivalizálás szabadságát élik meg, és még nem kultiválják az együttműködés, a konszenzus, a szabályokon alapuló versengés szabadságát. A Weimari Köztársaság a leghíresebb példa erre, Németországot hívták így az 1918-as kiváló demokratikus alkotmánya nyomán. Amelynek dacára már 1933-ban szabad választáson vette át Hitler a hatalmat. Most is ezen a válságon halad át sok új demokrácia, de persze kellett hozzá a 2008-as világválság is, amely az 1930-as válsághoz hasonlóan megtörte a demokratikus rendszerbe és nem mellesleg a nemzetközi együttműködésbe vetett bizalmat. Ilyenkor kicsi a költsége, de nagy a haszna a kiélező, ellenségkereső „mi vagy ők” uszításnak, a kreált nemzeti veszélyhelyzetnek, a festett hagyománynak, a demokráciát idegen uralomként ábrázoló nacionalizmusnak. Ez a próbálkozás már elérte a stabil demokráciákat is. De a nyugati demokráciák éppen attól érettek és önfenntartóak, hogy legalább egyszer átmentek olyan válságon, amikor a szabadságjogok veszélyeztetve voltak, és sikerült leküzdeniük. Ez a tudás beépült az immunrendszerükbe, tudatosult bennük, hogy mi ellen kell idejében védekezniük.
Orbán Viktor illiberalizmusa is ilyen válság?
Orbán Viktor illiberalizmusa is ilyen válság?
Igen, a fiatal magyar demokrácia válsága. Abban reménykedem, hogy a magyar nép is megérti, a szabadságot nem csak vesztett háborúk, idegen hódítások nyomán lehet elveszíteni, hanem belülről is, ha úgy tetszik, demokratikus úton. És végigvívja ezt a válságot, és beépíti a biztosítékokat a rendszerbe, de leginkább az ösztöneibe. Szerintem már el is kezdődött ez a tanulás.
Egyelőre úgy tűnik, a magyar demokrácia immunrendszere nem működik.
Magyarország sem kivétel, immunrendszere működésbe fog lépni. Ha 1848 óta készül a magyar demokrácia, nehogy már éppen az Európai Unió tagjaként vesszen el. Nálunk a sokk most igen alapos, mert a demokráciánk egy különlegesen elvetemült népbutítót segített hatalomra, aki erős csapásokkal irtja a hatalommegosztás garanciáit. Aki ráadásul ideig-óráig nemzetközileg is hatásos, különösen a menekültválság nyomán. Utat mutat a hasonszőrűeknek, hogyan lehet ezt a csakis nemzetközileg szabályozható globális problémát az idegengyűlölet felébresztésére, ellenségképzésre és hatalomszerzésre használni.
Minek tulajdonítja azt, hogy épp Magyarország válhatott e téren zászlóvivővé az EU-n belül?
Minek tulajdonítja azt, hogy épp Magyarország válhatott e téren zászlóvivővé az EU-n belül?
Nem csatlakozom a meakulpázókhoz, akik azt mondják, hogy a saját rendszerváltásunk ilyen- vagy olyansága volt ennek az oka. Igenis van a személyiségnek történelmi szerepe, és bizony legtöbbször negatív szerep. Orbán az embertelenségig céltudatos diktátoraspiráns, aki a hatalom érdekében instrumentalizálta önmagát, a pártját és a nemzetét. Sutba vetette az összes erkölcsi elvet, a társadalmi párbeszédet és a béke hosszú távú fenntartásának érdekét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.