HAGYJUK MÁR A BÜDÖS PELENKÁBA AZ ÁJTATOS CIRKUSZOKAT

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2019.02.23.

Kinek van joga bárkit megbélyegezni azért, mert gyerekkel vagy gyerek nélkül éli az életét?

Cipelik országszerte Martin Hudaček szlovák művész alkotását, a meg nem született gyermekek vándorszobrát. Kap mindenütt egy kis áldást, szentmisét is valamelyik templomban. A fő rendező a Nagycsaládosok Országos Egyesülete. Mert a családok éve van folyamatosan. Megmondom, mit lát az egyesület elnöke ebben a szoborban: a családok fájdalmát, a gyermekek lelkének az érintettségét, plusz még az abortuszról is szól, de érzékelteti a vetélések és baleseti gyermekhalálok helyzetét is. Én ilyesmit egyáltalán nem látok, de hát nem vagyok műértő. Azt mondja az elnök: a meg nem született gyermek emléke sokaknak mindennap visszatérő fájdalom, amiről alig mernek beszélni. A szoborral való találkozás enyhülést nyújt ezekre a sebekre, segít feldolgozni az abortusz emlékét.

De a keserves mindenit, nincs az a szobor, kép, semmi sem, ami enyhülést nyújt ezekre a női fájdalmakra. Hagyjuk már a büdös pelenkába az ájtatos cirkuszokat, az álságos, kamerák előtti szépelgéseket, nehogy már azt higgye bárki is, hogy egy ilyen-olyan szobor hatással van arra a döntésre, hogy megszülöm vagy nem a gyermekemet. Hagyjuk azt is, hogy asszonynak gyermeket szülni dicsőség. Egy nagy lószart.

Nagyon egyszerű a véleményem. Lehet vele vitatkozni. A világ legbonyolultabb kérdése egy kisember születése. Új életet adni soha semmihez sem hasonlítható érzés. Egy kisember születése nem csavar gyártás, nem bankó függő, nem a zsarolás eszköze, nem állami kisajátítás, nem játék, hanem nehéz döntés. Reménykedni az élet szépségében, anyával, apával együtt: jó lesz? Mi vár rá? Boldog lesz? Fel tudjuk nevelni?

Nem megszületni? Betegségből, más vágyakból, nem hinni a békében; harcban, mocsárban, éhezve élni – elhagyva, árván, betegen. Megannyi veszély, és ki bánja meg? A szülők, a gyerek, ki?

Ne tessék szobrokat mutogatni semmilyen hatalmi rendszerben akkor, amikor még mindig elsősorban a nők vannak döntési helyzetben. Egyedül. Abortusz vagy sem? Mert e férfiakra hangolt világban hülye szabályokkal, túlzásokkal a szenvedés a nőé – minden kívánt és nem kívánt szexuális kaland után. Hitellel és hitel nélkül. Egyedül a nőt terheli az összes felelősség? Nem kellene már végre elfelejteni gyermek születéskor, hogy nincs nőügy, ellenben közös döntés, közös jövő, közös nevelés van. Lenne.

Oriana Fallaci Levél egy meg nem született gyermekhez című könyve egy nagy monológnyi regény, millió dilemmával, kétellyel, amely örök érvényű, nőknek és férfiaknak. Bús-borongós:...

ITT OLVASHATÓ