Szerző: SZÁNTÓ ESZTER, JANKOVICS MÁRTON, INKEI BENCE
2019.02.13.
"Az évek során lassan kialakult a természetem: magányos-féle, kicsit orrszarvú jellegű"
– mondta magáról tíz éve Tandori Dezső, aki nemcsak művei nyomán vált legendássá, de remetei életvitele miatt is. Ezt a visszavonultságot nem egy zsákfaluban, hanem a Budapest kellős közepén valósította meg. Egész pontosan abban a Lánchíd utcai lakásban, ahol születésétől fogva élt, és ahol madarait is nevelte, akik a 70-es évek vége óta írásaiban is feltűntek szereplőként. 1938-ban született, a gimnáziumban tanára volt Nemes Nagy Ágnes is, aki egyből felfedezte benne a költői tehetséget, és meggyőzte Tandori szüleit, hogy a mérnöki pálya helyett engedjék irodalmi tanulmányait kibontakozni. Tandori csatlakozott Nemes Nagy Újhold köré csoportosuló írói-baráti köréhez, ahol többek között Mészöly Miklóssal, Ottlik Gézával és Mándy Ivánnal került szoros kapcsolatba, egymás gondolkodására és művészetére is nagy hatást gyakorolva.
"Rémálomnak nevezem az életemet, de sajnos a rémálmok negyven százaléka elmondhatatlan (vétkek, rossz döntések, halálveszélyek okai), de vannak halálveszélyek, rossz döntések és mázlik, melyek elmondhatók"
– foglalta össze Tandori, aki műveiben mégis sok mindent feltárt magából. Első, Töredék Hamletnek című kötete az 1958 és 1968 között írt verseit tartalmazza, 1973-ban megjelent, második kötetét (Egy talált tárgy megtisztítása) az első magyarországi posztmodern verseskötetként tartja számon az irodalomkritika. Ezeket számtalan gyerekkötet, verseskötet, tárca, regény és fordítás követte fél évszázados pályafutása során. Bár a tandoriságnak vannak visszatérő jegyei és szereplői, gyakori jellemzője például a nyelvi játékosság, változatos életművét képtelenség bekategorizálni. Műfordításai is elképesztő listát tesznek ki Rilkétől kezdve Virginia Woolfon és Graham Greene-en át, Mickey Spillanekrimijeiig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.