- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2019.02.10.
Érdekes olvasni – már sokadszorra, – hogy a hatalomba az összes enyves kezével kapaszkodó kormány ügyeletes nyelve azzal vádolja az ellenzéki pártokat, hogy azok csak a pénzt és a hatalmat akarják magukhoz ragadni. (Marcsi)
Egyre többször köszön vissza a 30-as évek náci Németországának valamelyik programja. Tényleg megint ugyan azt akarja végig csinálni az ország? Mert hogy ezek igen, az tuti. (Péter)
Szóval, a bölcsődés korunkban bennünket ért traumákban gyökeredzik minden mai bajunk forrása. Legalább is azoké, melyek a demográfiai mutatók tekintetében komoly fejtörést okoznak, a mi mindenhez is értő kormányunknak. Stimmel. Nálam a spenótnál kezdődött. Tisztán emlékszem az esetre, amikor is egy verőfényes szép nyári napon (de az is lehet, hogy szürke ősz volt), a dadus minden tiltakozásom ellenére belém tömött két kanállal. Na, ott, akkor valami eltörött bennem. Meg a dadusban is, mert sugárban visszahánytam az ölébe. Azóta felnőttem, túl estem a sorkatonai szolgálaton, családot alapítottam, de nem hagyott nyugodni a gondolat azóta sem, hogy miért is nem akarok én szülni, pártunk és kormányunk legnagyobb dicsőségére? Eddig lázasan, kétségek között kerestem-kutattam a kérdésre a választ. De most, végre Benda úr megvilágította a probléma gyökerét, és lehullt a szememről a hályog. Ha édesanyám akkor nem adott volna bölcsibe, most nem lennék egy sérüléstömeg, és büszkén dicsekedhetnék a világnak, hogy van legalább három szép gyerekem. Meg két csúnya. Igaz, az még csak öt lenne, na de majd most biztosan lesz (lenne) további háromhoz is kedvem, miután a népinemzeti konzultáció eredményét kiértékelve, kitalálták az elvtársak hogyan tudnak ösztönözni legalább egy kézilabdacsapat (+1 fő tartalék) felnevelésére. Várom a mai bejelentést. De sajnos elkéstek vele, a párom se akar szülni, pedig ő még tudna is. Maradunk annál az egy büdöskölkénél, nem akarjuk mi további néggyel-nyolccal elvenni a magániskolai helyeket másoktól. Mit is szólna szegény Szabó Tünde hozzá? Meg aztán a spájz sincs tele mindig, épp a napokban találkoztam benne egy egérrel, szerencsétlen meg sem próbált elfutni inkább feladta magát, mert nem akart a sötétben bezárva éhen dögleni. Három-öt szoba, hat-nyolc gyerek… és hol van a négy kerék, elvtársak? (Aegean)
Ezek a lózungok a szüljükteleakárpátmedencét, mert különben elfogy a magyar azért is érdekes az ő szájukból, mert pontosan ezek vették el a magyar anyák és apák ( együtt család ) kedvét a szaporodástól. Pl. azzal, hogy a létbizonytalanság miatt nem tudhatod, holnap lesz-e munkahelyed és éhbéred. Ha lesz, akkor, az ÁFA, a nyugati árszinvonal és a devizahiteled, a rezscsökkentett rezsi kifizetése után pontosan arra elég, hogy a következő hónap elején vegyél egy nagy levegőt és úgyanígy menj neki a következő hónapnak. Ha még nem lakoltattak ki, mert ötszörösét kellene visszafizetned a felvett hitelednek Magyarán azért élsz, hogy túléljél. Ez olyan nagyon szééép élet, hogy kedved támad nyolcat szülni. Összefoglalva: van ezeknek a pofájukon bőr, hogy miután megnyomorítják az országot, benne a fiatalokat, időseket, családosokat értetlenkednek, hogy ebben a kánaánban mia f@sz van, hogy nem támad kedved egy fél focicsapatot szülni?!
Rohadjanak meg, de leginkább takarodjanak! (Piftike)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.