ÉVTIZEDES HOMÁLY - SZÁMOS KÉRDÉS MEGVÁLASZOLATLAN A ROMAGYILKOSSÁGOKKAL KAPCSOLATBAN

168 ÓRA ONLINE
Szerző: TÓTH ÁKOS
2019.02.23.

Február 23-án az országnak gyászba kellene borulnia. Aznap lesz tíz éve, hogy Tatárszentgyörgyön Molotov-koktélt dobtak egy ház tetejére, majd a lángok közül kimenekülő 27 éves roma apát és ötéves kisfiát agyonlőtték, hatéves kislányát pedig életveszélyesen megsebesítették. Az ország nem borul gyászba. Holott a tatárszentgyörgyi eset része annak a terrorsorozatnak, amelynek keretében egy testvérpár és segítőik szisztematikusan irtottak cigány embereket csak azért, mert cigányok voltak. Összesen kilencszer csaptak le, négy különböző településen hat embert gyilkoltak meg. Bár a tettesek azóta életfogytig tartó fegyházbüntetésüket töltik, az ügy nincs föltárva.

2008. július 21-én az akkor 42 éves Kiss Árpád és kilenc évvel fiatalabb öccse, István, valamint a 34 éves Pető Zsolt többször is rálőtt két galgagyörki lakóházra. A házakban cigány emberek éltek. Akkor még nem sérült meg senki, de ezzel kezdetét vette Magyarország legújabb kori történelmének legsúlyosabb bűncselekmény-sorozata. Kiss Árpád, Kiss István és Pető Zsolt neve mára egybeforrt a pusztítással. Az utolsó két támadásban sofőrként részt vevő, jelenleg 13 éves fegyházbüntetését töltő segítőtársuké, Csontos Istváné pedig azzal a tudattal, hogy az ügy mind a mai napig nincs teljes körűen föltárva.

A felszínen persze mindent tudunk. Ismerjük a társadalmi-szociológiai hátteret, tudjuk, hogy a terrorcselekmények kiötlésének és végrehajtásának időszakára már csúcsra járatódott a magyar társadalom összes baját a „cigánybűnözésben” láttató politika. A feltörekvő friss erő, a Jobbik a vidéki szavazók megnyerése érdekében hetente masíroztatta az általa alapított Magyar Gárdát cigányok lakta településeken, félelemkeltő eljárásukra nem reagált érdemben senki. A politikai elit, pártállástól függetlenül, nem a gárdajelenséggel szemben lépett föl, hanem valós igényként gondolván a masírozásukra, inkább a cigányság problémáinak kirakatba állításával próbált újabb választói csoportokat megnyerni. Gyurcsány Ferenc kormányfő például a segélyezés gyakorlatáról kialakult vitára reagálva meghirdette a mai közmunkaprogram elődjét, az Út a munkához programot, de ettől a helyzet csak romlott, hiszen fölbomlott a cigány–magyar-együttélést addig legalább nyelvileg szabályozó konszenzus: e ponttól elszabadultak az indulatok. Szinte sikk lett cigánybűnözést emlegetni, sikk lett az együttélés nehézségei miatt kizárólag a romákat okolni, sikk lett a nyakukba varrni a vidéki lakosság csökkenését, az oktatási integráció ellehetetlenülését. Ebben a folyamatban élen járt a Magyar Nemzet, a Hír TV, a Heti Válasz és a Demokrata. A probléma felnagyított és propagandaszerű sulykolása ugyanúgy zajlott, ahogy azt ma is érzékelni lehet a menekültügyet vagy Soros György személyét illetően. A Fidesz nem csak rajtuk keresztül használta ki a helyzetet: 2008 novemberében például Kiskunlacházán egy 14 éves kislányt brutálisan meggyilkoltak, és a helyiek, a polgármester vezetésével, rögtön a cigányokat vádolták a bűncselekmény elkövetésével. Az ügy kapcsán a Fidesz is cigánybűnözésről beszélt. A tettest jóval később kapták el: egy helyi, „csendes, jóravaló”, vöröses hajú férfi volt. Nem cigány...

ITT OLVASHATÓ