Szerző: Madárlátta
2019.02.16.
Induljunk ki a csodából, hogy arra a bizonyos napra ébredünk, amikor nem Orbáné a teljhatalom.
Amikorra elül az eufória, szembesülhetünk a kegyetlen valósággal, és újra eldönthetjük, hogy képesek vagyunk-e felnőtt ember módjára viselkedni, szembenézni a nehézségekkel, nem elkenni, hanem eltakarítani a romokat és a mocskot. Hódmezővásárhely sok szempontból okulásul szolgál, ott kicsiben láthatjuk a forgatókönyv legfontosabb elemeit.
Akinek a nyakába szakad a kormányzás, az valószínűleg csak első hetekben-hónapokban szembesül majd a tényekkel, hogy valójában mekkora is a baj. Akkor derül majd ki, mennyi eltitkolt kötelezettségvállalást rejtenek a sok évre titkosított szerződések, mekkora a tényleges államháztartási hiány, az ország adósságállománya. A másik oldalon viszont ott lesz a teljesen kisöpört kassza, az előre elköltött pénzek, legrosszabb esetben a biztos helyre menekített deviza- és aranytartalék.
A Fidesz többségének elvesztése közel sem jelenti a bukásukat – erre is jól emlékezhetünk az “elmúltnyócévből”, bár ott a rendszer még csak vázlatosan létezett, mostanra viszont teljesen ki- és beépült. Nincs olyan intézmény és hivatal, ahol ne Orbán emberei ülnének döntéshozó posztokon, ahol ne lennének talpnyalók, akik mindennek keresztbe tudnak feküdni. Nincsenek illúzióim, meg is teszik (lásd Hódmezővásárhely).
Tehát ezen a szép napon van egy új, szakemberekből álló kormányunk, amelyik képes és hajlandó is tenni a romok eltakarításáért és az ország európai útra való visszatereléséért, de aknamezőn fog lépkedni.
Az új kormány kénytelen lesz hozzányúlni a nagy ellátórendszerekhez (eddig egy kormánynak volt egy halvány próbálkozása, bele is bukott), mivel a mostani rendszer nem a távoli jövőben, hanem belátható időn belül összeomlik. Valahogyan meg kellene győznie a kiskorúsított állampolgárokat a megszorítások szükséges és hasznos voltáról, hogy felelősséggel tartoznak a saját jövőjükért (előtakarékosság, öngondoskodás). Szükségszerűen bele kell gázolnia szinte minden társadalmi csoport érdekeibe, vissza kell állítania a sávos adózást, megnyirbálni a sehová sem vezető kedvezményeket, visszafogni a határon túli kifizetéseket. Sürgősen bele kell nyúlnia a nyugdíjrendszerbe (nyugdíjplafon, ukrán nyugdíjak) ott, ahol a nyugdíjasok adják a szavazásra jogosultak legalább negyedét. Egy sor törvényt kell módosítania, nemzetközi egyezményeket felülvizsgálnia. Hozzá kell nyúlnia az energetikai szektorhoz, hogy végre elmozduljunk a fenntarthatóság és megújuló energiák felé. Hozzá kell nyúlnia a kettős állampolgársággal és magyar igazolványokkal létrehozott diplomáciai és gazdasági darázsfészekhez. Tennie kell valamit a humanitárius katasztrófának beillő állapotok ellen, a mélyszegénységben élők megmentéséért.
Az érzelmi alapú populizmus helyett valahogyan vissza kellene térni a racionalitáshoz. Normális mederbe kellene terelni a közbeszédet, visszafogni a durvaságot, teret biztosítani a valódi és konstruktív párbeszédnek.
Mindezt milyen környezetben? Milyen is az az aknamező?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.