Szerző: TOMPOS ÁDÁM
2019.02.18.
Kanyargós úton ereszkedünk le a völgybe, olyan mélyre, hogy még a rádió is elhallgat a kocsiban. Balra széthordott templom romjai, jobbra vízelvezetőbe fagyott pezsgősüveg fogad. Előttünk egy menetrend nélküli buszmegálló, mögöttünk kóbor kutyák. Mindenütt düledező házak, közöttük térdmagasságban áthúzott elektromos vezetékekkel. Víz és gáz egyikbe sincs bevezetve. A boltos az udvaron égeti el a szemetét, füstje szúrós szagú, a szemet is csípi.
A teljes riportot keresse a Magyar Hang 2019. február 15-én megjelent 2019/7. számában!
Csenyétére érkeztünk, amelyről mindezek fényében nehéz elképzelni, hogy – ahogy egész Magyarország – jobban teljesít. Az abaúji településen ugyanis a korábbi évekhez képest csökkent az álláskeresők száma, legalábbis a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint. A falu 36,81 százalékának nincs munkája, amivel persze Csenyéte még mindig utolsó az országos összehasonlításban, vagyis arányait tekintve itt él a legtöbb munkanélküli.
– Talán azért van ez, mert itt munkalehetőség csak a tanácsnál van, de alig három hónapra vesznek fel egy évben, többre nem – így mondja, szó szerint, hogy a tanácsnál. Nem csoda, hogy így fogalmaz, hiszen szerinte „ugyanez volt itt mindig”. Belesünk a férfi háta mögé: az udvarban áll egy sárba ragadt, darabokra szedett Trabant és egy pokrócokkal letakart kerti vécé. Nem nehéz elhinni, hogy tényleg „ugyanez volt itt mindig”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.