Szerző: Határátkelő
2019.02.11.
„2015. augusztus 30-ig bírtam a bajoroknál Fürthben. 2015. augusztus 31-én költöztünk haza, Magyarországra, Sopronba. Könnyes szemmel, meghatódva jártam az utcákat az első hónapokban.
Továbbra is jó itthon lenni, bár a problémáink teljesen más jellegűek itthon. Mit sírok vissza a németektől? A rendezett utcákat, a sok zöld területet és a munkahelyi morált. Ebből ami meglepett: a munkahelyi morál, a másik kettőnél tudtam, hogy hiányozni fog. A meglepődésem valószínűleg kizárólag tapasztalatlanságból fakad.
Anyagiak helyett a lelkiek
Nagyon gáz, ha nem a pénzről fogok írni, hanem lelki dolgokról? Akinek ez probléma, ne olvassa tovább! Köszi! Ha a pénz mégis szóba kerülne, csak azért írok róla, hogy jobban megértse mindenki a helyzetünket.
A férjemmel elhatároztuk, hogy a hazaköltözésünkkel minden jobb lesz a házasságunkban, végre itthon vagyunk. Elkezdtük hedonista módon két végéről égetni a gyertyát. Nem kellett végre két lakáshitelt fizetni, se a gyereknek az óvodát… királyság volt.
Igazából mindent az építési vállalkozónknak köszönhettünk (és az ügyvédjének) hogy nem vertek át bennünket. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy felsőkategóriás terepjárókkal kezdtünk cirkálni itthon és két kézzel szórtuk volna a lóvét. Szó sincs erről!
Csak az a fajta anyagi biztonság, amit a külföldi kintlét tud okozni, következett be az életünkben végre, úgy hogy egy normális környékre, normális méretű otthonba tudtunk beköltözni, két biztonságos autóval, adósság nélkül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.