BREXIT-MENEKÜLTEK

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.02.27.

Azt ugyan még nem nagyon lehet tudni, mi történik március 29-én és utána az Egyesült Királyságban, az azonban már biztos, hogy a Brexit komoly gazdasági károkat okozott a szigetországnak. A történet emberi oldala azonban legalább ennyire elgondolkodtató: a kilépésről szóló népszavazást követően feléledt idegenellenesség és rasszizmus sokakat gondolkodtatott el arról, hogy érdemes-e maradni, legyen akármilyen is az uniós távozás. Négy történet következik.

#1 „Azért szavaztam így, hogy a hozzád hasonlók hazatakarodjanak”

A pénzügyi tanácsadóként dolgozó Andrew Smith London központjában éppen egy orosz ismerősével beszélt oroszul telefonon, amikor egy őt meghalló férfi odalépett hozzá.

„Nagyjából hozzám hasonló korú, 50 körüli fehér fickó volt. Annyit mondott: azért szavaztam, hogy a hozzád hasonlók hazatakarodjanak. Majd olyan gyorsan leszállt a metróról, hogy válaszolni sem volt időm” – mesélte az Irish Timesnak.

Az egyébként teljesen brit Andrew Smith anyanyelvén és az oroszon kívül franciául és németül is beszél. Az incidens pár nappal a 2016-os Brexit-népszavazás után történt.

„Megértettem, hogy a szavazók szabadon engedtek valamit, teljesen megváltoztatva azt az országot, amiben felnőttem, különös tekintettel a külföldiekkel szembeni ellenséges légkörre” – tette hozzá Andrew Smith.

A metrós találkozó egyfajta fordulópont volt a londoni férfi számára, ekkor döntötte el, hogy elköltözik az Egyesült Királyságból.

„Középkorú, fehér, magániskolát végzett férfi vagyok – minden elképzelhető privilégiummal. Soha olyan zaklatásnak nem voltam kitéve, mint amit a színesbőrűek vagy más kisebbségek megtapasztalnak. Egészen rendkívüli volt, hogy csak azért, mert nyilvánosan idegen nyelven beszélek, valaki úgy döntsön, hogy ’takarodjak haza’, amikor egyébként éppen oda tartottam: Dél-Londonba” – tette hozzá.

A brit fővárosban született férfi azóta már Dublinban él, 2017-ben költözött el az Egyesült Királyságból, most a dublini egyetemen, az UCD-n tanít. Ő a maradás mellett voksolt a referendumon és továbbra is egy uniós országban szeretne élni.

Azt mondta, nem a Brexit volt költözése egyetlen oka, de nagy szerepet játszott benne. Felesége és kisebbik fia Londonban maradtak, amíg a gyerek 2020-ban be nem fejezi az iskolát.

Andrew úgy érezte, már jóval a népszavazás előtt jelen voltak a bevándorlásellenes érzelmek a brit médiában és politikában, az Európai Unió pedig „ideális bűnbak” volt az egészségügy és az oktatás terén megmutatkozó problémák esetében.

„Ismerek pár embert, aki a kilépésre szavazott, de ismerőseim többségének az volt a véleménye, hogy a kilépésre szavazni végtelen önsorsrontó és buta döntés” – mondta, hozzátéve, hogy ha három éve a többség a maradásra szavaz, akkor alighanem még ma is az Egyesült Királyságban élne...

ITT OLVASHATÓ