Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2019.02.23.
Nem tudjuk, hol vannak az elkövetők segítői, miért nem kerültek eljárás alá, hol vannak a szellemi, érzelmi felbujtók, hol vannak a konkrét politikai felelősök és felbujtók, hol vannak azok, akik pénzelték a gyilkosokat, ki állt mögöttük, miért titkosították a nemzetbiztonsági bizottság egyik vizsgálati jelentését, mi áll annak hátterében, hogy az akkor még Európai Parlamenti képviselőként dolgozó Mohácsi Viktória sorozatban kapta a halálos fenyegetéseket. Mindezt Setét Jenő roma polgárjogi aktivista sorolja, akivel a tatárszentgyörgyi terrorcselekmény tizedik évfordulóján beszéltünk.
– A romák elleni rasszista gyilkosságoknak nevezett eseménysorozat készületlenül érte a közvéleményt. De ez nem magyarázza a tragédiát övező közönyt. Máig nem látjuk a jeleit annak, hogy a történtek részévé váltak volna a nemzeti emlékezetnek, a bűncselekményt kiváltó rasszizmus elutasítása pedig a nemzeti identitásnak. Mi ennek az oka?
– Abban, hogy megtörténhetett a rasszista gyilkosságsorozat, szerepe van a média végtelenül aljas magatartásának. Kiemelném e körben az Erdélyi Mónika nevével fémjelzett show-műsort, amely debil vadállatként, vérfertőző barmokként mutatta be a műsorban pénzért szerepet vállaló cigányokat. Ez is hozzájárult annak a lelkületnek a kialakításához, amely szerint „mi, magyarok nem ilyenek vagyunk, ezek cigányok”. Engem is kirázott a hideg ezektől az emberektől, irtóztam tőlük, elfogott egyfajta szégyenérzet. Ez a műsor megágyazott az eseményeknek.
– Azt hittem, a pártokkal kezdi, amelyek elárasztották a nyilvánosságot azzal, hogy a legfőbb probléma a cigányság.
– A Mónika-show ezt megelőzte. A média oly mértékben határozza meg az emberek egymáshoz való viszonyát, amelynek az erejét nem szabad lebecsülni. Ha nem ömlene a közmédia valamennyi csatornájából a migráns- és Soros-ellenes retorika, a kormányzati szereplők hiába mondanák a négy fal között. Ugyanez igaz a cigányellenes előítéletekre is. Az a többség, amely birtokolja a hatalmi erőforrásokat, benne a médiát, megteremtett a romák feje fölött egy olyan, társadalmilag konstruált cigányképet, amivel mi nem tudunk azonosulni. Viszont a többség ezen keresztül identifikálja azt, hogy magyar. Vagyis: magyar az, aki nem cigány. Szerintük. Szerintem meg én is magyar vagyok, és az itt élő nyolcszázezer roma is magyarként tekint önmagára. 1990-től 2010-ig volt valamiféle politikai kultúra ebben az országban. 2005 előtt bárki könnyen belebukhatott abba, ha nyilvánosan cigányozott. Súlyos retorziója volt a rasszista beszédnek, viselkedésnek. Majd jött 2006, Olaszliszka, ami mindent felülírt. A romamozgalom addigi több évtizedes munkáját nullázta le és hergelte a végletekig a cigányok ellen a közhangulatot, amire ráépült egy párt, amelynek szövetségese volt az a média, amely évekig hazudta, hogy a Magyar Gárda pusztán hagyományőrző egyesület. Az olaszliszkai tragédiánál aztán minden gát átszakadt, és a politikai retorika egyik fő tétele a cigánybűnözés lett. Csakhogy a magyarországi romamozgalmak soha nem mondták, hogy azt a cigány embert, aki bűnt követett el, nem kell megbüntetni. Mi csak azt követeltük, hogy a jog és az igazságszolgáltatás egyenlően mérjen a bűnelkövetők közt. Csakhogy ugyanazért, amiért Győr környékén felmentő ítélet születik, Kelet-Magyarországon letöltendő börtönbüntetést rónak ki. Tragédia, ha nem a bűncselekményt, hanem a származást üldözik. Azzal, hogy megszületett a cigánybűnözés fogalma, potenciális bűnelkövetőnek bélyegezték a nyolcszázezres roma közösséget. A média pedig teret engedett mindennek. Eszement állapotok uralkodtak, a pártok egymással versenyeztek a cigányellenes retorikában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.