2019. február 17., vasárnap

AZ USA ÉS IZRAEL AZ UNIÓ NÉGY ILLIBERÁLIS LÁZADÓJÁT PRÓBÁLJA BECSERKÉSZNI - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2019.02.17.


- Washington Post: Trump alaposan melléfog, amikor lepaktál a liberális értékeket megtagadó kelet-európai államokkal, Orbán viszont azt hiszi, hogy Washingtonba Jeruzsálemen át vezet a legrövidebb út 

- Merkel nagyívű beszédben állt ki az összefogáson alapuló nemzetközi rend mellett, elutasította a megosztó törekvéseket, ám az amerikai alelnök azonnal ellentmondott neki

- Webert ismét sarokba szorították a Fidesz EPP-tagsága miatt, kínjában azt találta ki, hogy Európa még jobban szétszakadna, ha a Néppárt megszabadulna Orbán Viktortól

Washington Post

A vezércikk úgy ítéli meg, hogy Pence és Pompeo gyatra üzenetet küldtek európai útjukon, amely teljesen kétbalkezesnek bizonyult. Az öreg kontinensen sokan gyanítják, hogy a Trump-kormányzat nem sokra tartja a szövetséget a britekkel, a franciákkal és a németekkel, inkább a földrész keleti felén nyomuló tekintélyelvű etnikai nacionalizmust pártolja. Az alelnök és a külügyminiszter ügyefogyott szereplése csak megerősíti ezt a következtetést. A diplomácia vezetője Budapesten nyitott, ahol az Orbán-rendszernek hódolt, noha a házigazda az illiberális demokrácia miatt virtuális pária lett az európai fővárosokban, a független sajtó és a civil társadalom elnyomása, a korrupt urambátyám rezsim, valamint az idegengyűlölettel és antiszemitizmussal kevert demagógia miatt. Pompeo ehhez képest új partnerségről áradozott.

Varsóban Pence arról beszélt, hogy növekszik a távolság a transzatlanti szövetségen belül, amiben igaza is van, csakhogy ennek Trump az oka, nem pedig az európaiak. Legyen szó akár Iránról, akár Izraelről. Az alelnök ugyan megerősítette a kölcsönös védelmi záradékot a Nato-n belül, ám Pompeo nem sok mindent ajánlott a magyar demokrácia védelmezőinek, amikor találkozott civil szervezetek képviselőivel, illetve több támogatást helyezett kilátásban a független sajtó számára. A fő üzenet azonban az volt, hogy a jelenlegi amerikai adminisztráció olyanokkal áll össze Európában, akik csúfot űznek a liberális értékekből. Ellenben rossz hírbe hozta azokat a szövetségeseket, akik 75 éve támogatják az USA globális vezető szerepét. Ezek után senki se lepődjön meg, ha Washington nem tud senkit sem maga mellé állítani, hanem nagyobb kezdeményekről van szó.

NZZ

A müncheni Biztonsági Értekezleten a részvevők felállva ünnepelték a német kancellárt, aki hitet tett a nemzetközi együttműködés mellett, ám a hangulatot gyorsan lehűtötte az amerikai alelnök. Sokan úgy látják, hogy ez volt Merkel életének egyik legjobb beszéde, ha nem a legjobb. Igazolta azt, amit korábban a New York Times írt róla: a szabad világ utolsó védelmezője. Nagy kérdésként azt feszegette, hogy szétesik-e a világrend, vagy pedig az államok követik a 2. világháború tanulságát, mármint hogy a békés egymás mellett éléshez az összefogás kínálja a leghatékonyabb eszközt. Kiállt a multikulturalizmus és amellett, hogy az alapkérdésekben olyan megoldást kell találni, amely mindenki számára elfogadható.

Azt foglalta össze, hogy egy ideális világ érdekében viharos időkben különösen nagy szükség van stabilizáló tényezőként a NATO-ra, ám az elsősorban értékközösség. És ugyan Moszkva sorra sérti meg a nemzetközi jogot, de erre nem lehet nyakló nélküli fegyverkezéssel reagálni. Egyben sürgette, hogy Kínának is be kellene kapcsolódnia a nemzetközi fegyverzetkorlátozási tárgyalásokba. A miniszterelnök asszony nem gondolja, hogy az Északi Áramlat 2 miatt erősödne Németország függése az oroszoktól. Moszkva partner marad, hangsúlyozta, mert különben még inkább Peking hatása alá kerülne. Attól azonban Merkel nem fél, hogy túlságosan is megerősödnek a kínaiak.

Úgy vélte, hogy az Irán-politika osztja meg igazán a Nyugatot. Szerinte ki kell tartani a Teheránnal kötött nukleáris egyezmény mellett. A 4 évvel ezelőtti menekültválságról azt mondta, hogy akkor egy humanitárius szükséghelyzettel kellett megbirkózni, Berlin ezért segített. Mint megjegyezte, az USA milliárdokat invesztál a hadseregbe, Németország milliárdokat fordít emberbaráti célokra, mindkettőt megfelelőképpen méltányolni kell. Ugyanakkor meglehetősen élesen fogalmazott a washingtoni kereskedelmi politikáról.

Az utána következő Pence alelnök felszólalásából az derült ki, hogy mekkora árok húzódik Európa és az USA között. Gyakorlatilag elismételte Trump követeléseit, a többi közt a katonai kiadások ügyében. Állást foglalt az Északi Áramlat 2 ellen, és egészen más véleményt fogalmazott meg Irán kapcsán, mint Merkel. Különvéleményt jelentett be az afgán katonai jelenlét szükségességéről is, azaz rögtön megmutatkozott, hogy a német stratégia számára kemény korlátokat jelentenek az eltérő tengerentúli érdekek.

Süddeutsche Zeitung

Miközben a világ a bizonytalanság süpped, Európa összement, törpe lett, a közel- és közel-keleti háborúk, valamint a migráció gondjai közepette. Így ítéli meg a helyzetet a kommentár, amely azt is a gondok közé sorolja, hogy az EU megfeledkezett a párbeszédről Oroszországgal, ellenben romboló düh hatolt be a zsigereibe. A bajok gyökerét persze az amerikai elnök jelenti, hiszen Trump a külpolitikában maga a két lábon járó válsághelyzet.

Münchenben a Biztonsági Konferencia leltárba veszi a bajokat. Így azt, hogy Amerika kiszámíthatatlan, ingadozik a visszavonulás, illetve a minden stratégiát nélkülöző állandó provokációk között. Frontálisan ütközik a feljövő Kínával, amely világpolitikai szerepre törekszik és olyan fogalmakat is maga akar meghatározni, mert a szabadság és liberalitás. Eközben Európa a széthúzó erőktől szenved. A növekvő instabilitásból nem csupán a populisták és a demokráciával szembenálló körök húznak hasznot. A nacionalisták és az intézményeket elutasító mozgalmak szintén úgy gondolják, minden történelmi tapasztalat ellenére, hogy a földrész erősebb lesz, ha kis egységekre esik szét.

Hogy Oroszországgal rosszra fordult a viszony, azért Putyin a felelős. Az európai demokráciák sebezhetőek az új dezinformációs eszközökkel szemben, tépázza őket a belső kétség és fenyegető a készülő gazdasági vihar. Eközben az emberek mind inkább gyökértelennek érzik magukat, ami azután a pártok és az intézmények elleni lázadáshoz vezet. A politikai közép helyén hatalmas lyuk tátong. Itt van a fokozódó bizonytalanság alapja, ami azután az államok közti kereskedelmi összetűzésekbe, populista keresztes hadjáratokba torkollik. Vagyis, hogy az emberek nem értik meg az összetett kérdéseket és radikalizálódnak. Már köröznek a keselyűk, készen arra, hogy lecsapjanak a rendszer maradványaira, mert a gondokra hiányzik az intelligens megoldás...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.