Szerző: Határátkelő / Józsué
2019.02.13.
„Több év németországi munka után visszatérőként (na, nem úgy, mint DiCaprio, aki a Titanicban még direkt nem akart túlélni azon az 50 m²-es deszkán) hébe-hóba elolvasok külföldi munkavállalással vagy hazatérésekkel kapcsolatos sztorikat.
Nem csak a ti blogotokba futok bele, egyéb írások vagy videók is szemem elé kerülnek. Azt persze nem mondanám, hogy hiper-tájékozott lennék, szóval statisztikai szempontból biztosan nem ütöm meg a mérvadó véleményalkotó szintjét.
Pár gondolat ennek ellenére kikívánkozik belőlem, mert számomra szinte az összes írás és egyéb bejegyzés esszenciája egy olyan kis fűszeres csuporban csapódik le, amire nem az van írva, hogy kakukkfű vagy bazsalikom, hanem az, hogy keserűség.
Kétségeim vannak afelől, hogy ez mennyire indokolt és hogy mennyire gerjesztődik ez a nézőpont azáltal, hogy ritkábban szólalnak meg azok, akik elégedetten jöttek haza. Talán kevesebben vannak ők, de ha örökké csak ugyanazt a narratívát olvassuk, akkor úgy járunk, mint a kétharmaddal…
Örömként éltem meg a hazatérést
Nem azt éltem át a kint-létem és a hazajövetelem során, amiket a fórumokon olvasok. Igen, leírom, hogy sikerként, örömként éltem meg, hogy több évnyi külföldi lét után hazajöttem, működik a vállalkozásom és szívesen vagyok itthon, megmaradtak a régi barátaim és lettek újak is.
Természetesen megvoltak a nehézségeim Németországban, de közben értek pozitív élmények is. Hiányzott a család, hiányoztak a barátok, de céllal mentem ki és azt megvalósítottam.
Szert tettem anyagi javakra, melyeket nem költöttem el kint. (Oké, vettem egy használt autót, mert muszáj volt. De nem 10.000 €-sat újabb hitelből, csak azért, hogy otthon villogni lehessen vele.) Igyekeztem megfontolt gazdasági és szakmai döntéseket hozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.