Szerző: nickgrabowszki
2019.02.01.
Az Orbán-rendszer legnagyobb hazugsága az, hogy úgy tesznek, mintha nem íratták volna a nevükre fél Magyarországot.
A hazugság első támasza a képviselői vagyonnyilatkozati rendszer, amelyre a Fidesz előszeretettel hivatkozik úgy, mint Európa legszigorúbbjára. Ami egyrészt nem igaz. Másrészt, ha igaz volna, az se számítana sokat.
Nem igaz azért, mert a vagyonnyilatkozatok tartalma felett nincs kontroll, és a valótlanság állítását nem kíséri szankció. A képviselő azt ír bele gyakorlatilag, amit akar, ha véletlenül lebukik vele, akkor legfeljebb majd pótolja.
- Mint 2014-ben Rogán, amikor folyton nőtt a háza.
- Vagy mint 3 éve Mészáros Lőrinc, aki elfelejtette, hogy van még 1 milliárd forintja.
De ezek sem azért derültek ki, mert az Országgyűlés mentelmi és összeférhetetlenségi bizottsága olyan alaposan vizsgálódott volna. Vagy hogy egyáltalán bármit is vizsgált volna.
Másnak meg egyszerűen nincs rá joga. Mivel magánokiratról van szó, az ügyészség sem gyakorol törvényességi felügyeletet. A NAV vagyonosodási vizsgálatnak nevezett vagyonmérleg készítését meg egyetlen mozdulattal törölte el 3 éve a Fidesz-KDNP.
De ha még mindig vizsgálódhatna a NAV, az sem jelentene sokat, mert az elmúlt években
az Orbán-rezsim az intézményes strómanság egész hálózatát alakította ki.
Kezdetnek ott volt az ún. családi összefogás, amit Orbán második országlásának elején előszeretettel alkalmaztak a Fidesz politikusai. Ennek csak akkor van jelentősége, ha a politikus bevallott jövedelme és látható vagyona feltűnően eltér egymástól. Akkor elég annyit mondani, hogy családi összefogásból épült a többszázmilliós villa
Aztán ott vannak a közvetlen családtagok, akiknek a nevére át lehet írni az inkriminált vagyonelemet. Aztán az vagy feltűnik a családtag vagyonnyilatkozatában, vagy nem. Ha nem, az a legtisztább. Ha mégis kiderül, legfeljebb pótolják, nincs szankció. De eleve nem is tud kiderülni, mert a családtagok vagyonnyilatkozata nem nyilvános.
Így kerülnek feleségek, gyerekek és unokaöccsök nevére cégek, uniós támogatások, házak és földbirtokok. De ez egy nagyon korszerűtlen eszköz, ma már köznevetség trágyává válik az a politikus, aki 80 fölötti nyugdíjas óvónő anyja nevére írat speedmotorokat és sertéstelepeket.
Jobb megoldásnak tűnt az offshore-cég és a stróman alkalmazása.
Az offshore-cégekkel azonban az a probléma, hogy kiderülhetnek valami Wikileaks-szerű kiszivárogtatással, rájuk akadhat egy olyan ország adóhatósága, ahol komolyan veszik a pénzelrejtés elleni küzdelmet, továbbá az offshore-cégeket kezelő ügyvéd is bizalmi ember kell legyen.
Azaz rá is ugyanaz áll, mint a strómanra: bármikor leléphet a vagyonnal. Nagyon meg kell bízni valakiben, hogy ráírassák a cégeiket, de még több évtizedes barátság után is előfordul, hogy a vagyonkezelő lelép a pártcégekkel és a komplett pártvagyonnal.
Zsebszerződésekkel ez elvileg kivédhető, de csak elvileg, azt bíróságon meg lehet támadni, és addig is a stróman marad birtokon belül, és simán elképzelhető, hogy majd - évek múlva - mellette dönt a bíróság.
Ugyanez igaz az informális arab bankárokra is, nem véletlen, hogy Gaith Pharaon halála után az örökösök összevesztek az informális magyar tulajdonosokkal.
Ha a stróman, az offshore és a család is kockázatos, akkor valamit ki kellett találni. Lehet a pénzt gyémántban, külföldi bankszámlán vagy ingatlanban is tartani, de ezek egyrészt pont olyan kockázatosan, másfelől nem hoznak hasznot.
És Fidesz ki is talált: országhatáron belülre hozta az offshore-t: már 2013-ban, az akkor elfogadott új Ptk-ban létrehozta az ún. bizalmi vagyonkezelők intézményét.
Gyakorlatilag hivatalossá tette a strómanságot:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.