Szerző: SZELESTEY
2019.02.01.
- Itt az egypártrendszer reneszánsza, csak éppen az illiberalizmus lerombolja a demokráciát, megfojtja a szabadságot és a társadalom végletes megosztása árán uralkodik,
- A francia csendes diplomácia mostanában a kapcsolatok enyhülését szeretné elérni Magyarországgal, ezt szolgálja a Novák Katalinnak adományozott Becsületrend is.
Project Syndicate
A londoni School of Economics egyik magyar tanára szerint Kelet-Európában az illiberális rendszerek végét jelentheti, hogy ezek az államok a politikai szerkezet vele született hiányosságai miatt képtelenek gazdasági átalakulásra, noha az igencsak sürgető volna. Mohácsi-Nagy Piroska (a képen) szerint az ilyesfajta hatalmak számára eleve nem jön szóba semmiféle kompromisszum, a tanszabadságot és a független intézményeket viszont annyira meggyengítették, hogy a politika képtelen érdemben reagálni a gazdasági gondokra. Ennél fogva az egyetlen visszajelzési lehetőségként marad a tüntetés és a polgári engedetlenség. A rabszolgatörvény elleni budapesti utcai megmozdulások mutatják az ilyen rezsimek sebezhetőségét. És ami eddig történt, az lehet, hogy legfeljebb csak ízelítő.
A régióra váró megpróbáltatásokat még a leghajlékonyabb és legnyitottabb kormány is csak nehezen tudná orvosolni, hát még az ideológiailag szemellenzős magyar és lengyel vezetés. Nincs elég munkaerő, miközben a reálbér még mindig jócskán alatta marad a fejlett uniós tagállamok színvonalának. Ezek a tényezők egytől egyik nyomják fel a kereseteket, pedig pl. Magyarországon nem javul a termelékenység, ami a jelek szerint összefügg a nagyarányú kivándorlással. Ily módon a külföldi kézben lévő vállalatok elköltözése fenyeget. Az autógyártásban a távozást nagyban elősegíti az automatizálás. Közben Európa déli része hozzáigazítja a jogszabályait az uniós normákhoz, a jövedelmek pedig jóval alacsonyabbak, mint a kontinens középső részén és ez szintén nagy csábítást jelent.
Az Orbán-kabinet ebben a helyzetben találta ki a rabszolga törvényt. A jobboldali rendszerek számára teljesen természetes, hogy fölülről mondják meg a tutit. A nagytőke és az autokrácia ráadásul hajlamos összejátszani. A régió gazdasági fordulóponthoz érkezett. Kimerült az export vezérelte felzárkózási modell. Az alapokat inkább az innovációra kell építeni, amihez magasabb képzett munkaerőre van szükség, ahhoz pedig az oktatásba kellene beruházni, továbbá javítani kellene a szociális politikán. A költségvetés fő céljait ennek megfelelően kellene meghatározni, továbbá bátorítani kellene a tanszabadságot, az alkotó tevékenységet és a párbeszédet. Csak éppen pont ezzel gyűlik meg az illiberális demokráciák baja, mert elutasítják a szabad gondolkodást, az innovációt, megvetik az olyan intézményeket, amelyeket a szakértelem irányít. Ebből következően a gazdasági hiányosságok elvezetnek e rendszerek lebomlásához.
Die Presse
Magyarország erősen tart az egypártrendszer felé, az ellenzék mozgástere egyre kisebb, ellenben határozottabban alakot ölt az illiberális demokrácia. Így jellemzi a helyzetet vendégkommentárjában Csekő Balázs, a Bécsben élő szabadúszó újságíró. Felidézi, hogy év eleji sajtótájékoztatóján Orbán Viktor kifejtette: az ellenzéki pártok saját sírjukat ássák, ha összefognak az EP-választásra. Ám ez a vélemény sokat elárul arról, milyen sorsot is szán ellenfeleinek a politikus. Mint ahogy az is, hogy másként gondolkodókat és vezető üzletembereket fenyegetett meg, továbbá nem engedett be az eseményre egy sor független sajtóorgánumot. Mindez arról tanúskodik, hogy még inkább kiépül az illiberális rezsim.
Az ellenzék nem sok mindenben bízhat, noha hosszú évek után közösen lép fel az Országgyűlésben a Fidesz ellen, követel demokráciát és jogállamiságot. A jobboldali-radikális hatalom az összefogás láttán mindent megtesz, hogy szétverje az egységet és a margóra szorítsa ezeket az erőket. Merthogy teljes egészében ki akarja kapcsolni a vele szemben álló tábort. Erre bizonyítékkal szolgált az egykori fideszes Domokos László vezette Számvevőszék, amely létében fenyegeti a Párbeszédet és a Momentumot, miután megvonta tőlük az állami támogatást. Még rosszabbul járhat a Jobbik, amelyre akár a bírósági felszámolás várhat, ha újabb hatalmas pénzbüntetést szabnak ki rá.
A hatalom célkeresztjében benne van az ellenzéki sajtó is, noha azt már jócskán megtizedelték. Orbán liberális médiatúlsúlyt emlegetett, amit csakis a független újságírás elleni veszélyes fenyegetésként lehet értelmezni. A kormányfő már egy évvel ezelőtt értésre adta, hogy a parlamenti választások után jön a bosszú, és be is váltotta a szavát. Zajlik a szalámitaktika, az ország visszatér az állampárt rendszeréhez...
Project Syndicate
A londoni School of Economics egyik magyar tanára szerint Kelet-Európában az illiberális rendszerek végét jelentheti, hogy ezek az államok a politikai szerkezet vele született hiányosságai miatt képtelenek gazdasági átalakulásra, noha az igencsak sürgető volna. Mohácsi-Nagy Piroska (a képen) szerint az ilyesfajta hatalmak számára eleve nem jön szóba semmiféle kompromisszum, a tanszabadságot és a független intézményeket viszont annyira meggyengítették, hogy a politika képtelen érdemben reagálni a gazdasági gondokra. Ennél fogva az egyetlen visszajelzési lehetőségként marad a tüntetés és a polgári engedetlenség. A rabszolgatörvény elleni budapesti utcai megmozdulások mutatják az ilyen rezsimek sebezhetőségét. És ami eddig történt, az lehet, hogy legfeljebb csak ízelítő.
A régióra váró megpróbáltatásokat még a leghajlékonyabb és legnyitottabb kormány is csak nehezen tudná orvosolni, hát még az ideológiailag szemellenzős magyar és lengyel vezetés. Nincs elég munkaerő, miközben a reálbér még mindig jócskán alatta marad a fejlett uniós tagállamok színvonalának. Ezek a tényezők egytől egyik nyomják fel a kereseteket, pedig pl. Magyarországon nem javul a termelékenység, ami a jelek szerint összefügg a nagyarányú kivándorlással. Ily módon a külföldi kézben lévő vállalatok elköltözése fenyeget. Az autógyártásban a távozást nagyban elősegíti az automatizálás. Közben Európa déli része hozzáigazítja a jogszabályait az uniós normákhoz, a jövedelmek pedig jóval alacsonyabbak, mint a kontinens középső részén és ez szintén nagy csábítást jelent.
Az Orbán-kabinet ebben a helyzetben találta ki a rabszolga törvényt. A jobboldali rendszerek számára teljesen természetes, hogy fölülről mondják meg a tutit. A nagytőke és az autokrácia ráadásul hajlamos összejátszani. A régió gazdasági fordulóponthoz érkezett. Kimerült az export vezérelte felzárkózási modell. Az alapokat inkább az innovációra kell építeni, amihez magasabb képzett munkaerőre van szükség, ahhoz pedig az oktatásba kellene beruházni, továbbá javítani kellene a szociális politikán. A költségvetés fő céljait ennek megfelelően kellene meghatározni, továbbá bátorítani kellene a tanszabadságot, az alkotó tevékenységet és a párbeszédet. Csak éppen pont ezzel gyűlik meg az illiberális demokráciák baja, mert elutasítják a szabad gondolkodást, az innovációt, megvetik az olyan intézményeket, amelyeket a szakértelem irányít. Ebből következően a gazdasági hiányosságok elvezetnek e rendszerek lebomlásához.
Die Presse
Magyarország erősen tart az egypártrendszer felé, az ellenzék mozgástere egyre kisebb, ellenben határozottabban alakot ölt az illiberális demokrácia. Így jellemzi a helyzetet vendégkommentárjában Csekő Balázs, a Bécsben élő szabadúszó újságíró. Felidézi, hogy év eleji sajtótájékoztatóján Orbán Viktor kifejtette: az ellenzéki pártok saját sírjukat ássák, ha összefognak az EP-választásra. Ám ez a vélemény sokat elárul arról, milyen sorsot is szán ellenfeleinek a politikus. Mint ahogy az is, hogy másként gondolkodókat és vezető üzletembereket fenyegetett meg, továbbá nem engedett be az eseményre egy sor független sajtóorgánumot. Mindez arról tanúskodik, hogy még inkább kiépül az illiberális rezsim.
Az ellenzék nem sok mindenben bízhat, noha hosszú évek után közösen lép fel az Országgyűlésben a Fidesz ellen, követel demokráciát és jogállamiságot. A jobboldali-radikális hatalom az összefogás láttán mindent megtesz, hogy szétverje az egységet és a margóra szorítsa ezeket az erőket. Merthogy teljes egészében ki akarja kapcsolni a vele szemben álló tábort. Erre bizonyítékkal szolgált az egykori fideszes Domokos László vezette Számvevőszék, amely létében fenyegeti a Párbeszédet és a Momentumot, miután megvonta tőlük az állami támogatást. Még rosszabbul járhat a Jobbik, amelyre akár a bírósági felszámolás várhat, ha újabb hatalmas pénzbüntetést szabnak ki rá.
A hatalom célkeresztjében benne van az ellenzéki sajtó is, noha azt már jócskán megtizedelték. Orbán liberális médiatúlsúlyt emlegetett, amit csakis a független újságírás elleni veszélyes fenyegetésként lehet értelmezni. A kormányfő már egy évvel ezelőtt értésre adta, hogy a parlamenti választások után jön a bosszú, és be is váltotta a szavát. Zajlik a szalámitaktika, az ország visszatér az állampárt rendszeréhez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.